Ezt a könyvet ne az olvassa aki izgalmas, eseményekben gazdag cselekményt keres. Danielle Steel legtöbb kutyás élményét meséli el. Miért volt, milyen kutyája, annak vicces pillanatait, utazásokat kutyákkal, 9 (ismétlem 9!!) gyerekének összes kutyáját és nem utolsó sorban rengeteg tanácsot is ad jelenlegi/jövendőbeli kutyatartóknak. Számomra nagyon szórakoztató volt, főleg, hogy nem volt az elmúlt pár hétben sok időm, és ha bármikor előkaptam ezt a könyvet, nem kellett végiggondolnom az egész addig történteket, mert stabil cselekményszál nem volt. Nem kellett azt átélnem, mint a legtöbb könyvnél, hogy : Tényleg ez kiderült az előző fejezetben! Ó, hát ő meg ő hazudtak mert ez nem is így történt csak már nem emlékeztem erre! Többször megnevettetett, ez a kis egyszerű könyv. Nagyon tetszett, tényleg kikapcsolt. Kettő állandó szereplő az elbeszélő (Danielle Steel) és újdonsült kutyája Minnie.
Ha valaki olvasta mindenképp jelezzen, nekem tényleg nagyon tetszett, tökéletesen megfogalmazta mekkora öröm a kutyatartás és ugyanakkor az árnyoldalait is bemutatta. Aki még nem olvasta, de szereti a kutyákat vagy esetleg csak kikapcsolódásnak olvasna valami nyugisabb mégis szórakotató/nevettető művet, annak melegen ajánlom, hogy olvassa el. Azért mégis csak tud vicces jeleneteket írni egy 9 gyerekes anyuka, akinek volt férje és az összes gyerekének egyszerre kutyája. Gyakran elképedtem azon, hogy mennyire erős ez az írónő. 🙂
Danielle Steel - Színtiszta öröm / Szeretett kutyáink
Éjsötét árnyék - Lara Parker
Ehhez a könyvhöz nem nagyon tudnék pozitív véleményt hozzáfűzni. Szóval ez úgy történt, hogy ajándékba kaptam a 2. részét, az elsőt nem olvastam de gondoltam nem sokról maradtam le. A szerző nagyon jól utal is az előző könyvre, egyből rá lehet jönni a főhős múltjára. A cselekményszál számomra nem is lassú, inkább kissé unalmasnak mondanám. Másodszorra kezdtem el mire kiolvastam. Amikor először nekiláttam, találtam valami számomra sokkal érdekesebbet és mire visszatértem volna ehhez, addigra nem emlékeztem semmire a könyvben történtekről.
Szóval végre felfaltam az utolsó oldalakat is. A végére kezdett izgalmasabbá válni, amikor világosan kiderültek a kapcsolatok bizonyos emberek között. Meg természetesen, mint minden könyvben, a végén lévő fordulat ami megdöbbenti az olvasókat. (Engem tényleg rettentően meglepett, teljesen váratlan volt, valóságosan sokkolt az utolsó pár fejezet.) Természetesen nem csak másban keresem a hibát, lehet, hogy az első könyv nem elolvasása végett találtam kissé unalmasnak. Számomra a twilight is izgalmasabb volt. :,D Ha bárki olvasta a könyveket várom a véleményét. 🙂 Talán nem pont az én stílusom. 🙂
Te véleményed:)