Na jó… Erős túlzás, hogy sétáltattUNK. Jelenlegi mankós létem miatt nem volt alkalmam sokat sétálni bár botorkáltam jó pár lépést. A barátom és én legelőször leültünk egy padra az új látogató központ előtt. Nővérem és bátyám barátnője elindultak egy nagyobb kört tenni. Elég rövid idő alatt meguntuk a padon ücsörgést, ezért elindultunk egy stég felé. Mondanom sem kell kegyetlenül féltem végig amíg a víz közelében voltam, de meg kell mondjam színészi képességem nem hagyott cserben, legalábbis szerintem nem volt észrevehető. Annyira jól ment, hogy még egy képet is lőttem egy bakancsról 😛 egy sportcipőről ami az enyém és az újdonsült legjobb barátomról a mankóról. (Csak így zárójelben megjegyzem néha cserbenhagy ám például amikor kocsiból kiszálláskor eldől és ugorhat valaki oda felszedni, hogy ki tudjak szállni.) A partról is csináltam egy szép napfényes képet. Meg néhány lábnyomot is lekaptam amit Zénó csinált miután kimászott a pocsolyából. 😀 Kicsit homályos lett az a bizonyos kép mert dombon felfelé megálltam mankóval az egyik kezemben másikban a fotózásra alkalmas eszközzel egyensúlyozva.
Te véleményed:)