Idén is, mint minden évben kifestve mászkáltunk az utcákon. Néhányan csak sétálgattunk, volt aki az úton vonszolta magát, frászt hozva vagy éppen csak mulattatva a járművezetőket. Sajnos a legtöbb kép nagyon sötétre sikerült, de lőttünk néhányat otthon és az aluljáróban is. Nem vagyunk arcfestésben valami hű de profik, nembaj, egy palettával feltaláltuk magunkat. 😀 Ha valaki nem szeretné a képét itt a blogon, az szóljon nyugodtan, csak gondoltam a legtöbb ember nem fog felismerni minket. :,D Véleményeket elfogadunk műveinkről! 😉
Halloween 2014
:)
Wow! De régen raktam ki új bejegyzést! Hát már éppen ideje. Kezdeném egy bakancsos képpel a Balatonon. 🙂
Hazafelé
Bonyhád:)
Hol is kezdjem? 🙂 Nagymamámmal, keresztanyukámmal és nővéremmel, elmentünk a bonyhádi telepre segiteni sétáltatni. Nagyon jó érzés volt kicsi örömet szeretni az édeseknek. A legtöbb egész séta alatt csak ugrálni tudott. Néhány kutyusról képpel is szolgálhatok. Ezzel a bejegyzéssel azt is hangsúlyozom, hogy ha esetleg elgondolkoztál már kutya tartáson, akkor ajánlom figyelmedbe a menhelyeket, telepeket. Azzal, hogy örökbefogadod őket nem csak a telepeknek segitesz, hanem egy életre szóló társat kapsz aki nagyon hálás lesz, hogy te lehetsz a gazdija. Nem is irok többet inkább beszéljenek a képek.
Ez a szépség szinte lefényképezhetetlen volt, legalábbis nem volt egyszerű. Le nem tudom irni, mennyire örült ő is, hogy sétálhat kicsit. 🙂
Ő itt az én kedvencem. Az ő neve Gordon. Mint látszik nagyon bámatos, gondolom már régóta várhat gazdira. 🙁 Úgy elhoztam volna.
Neki is egy külön története van. Körülbelül egy hónapja került oda a testvérével együtt. Még mindig nagyon félnek, nagyon sétálni sem akarnak, alig pár métert. Onnan vissza visszük és csak ül, csendben. Ez azért van mert előző gazdija kövekkel dobálta, ha dühös volt. Nem értem, hogy lehetnek ennyire szivtelen emberek? :S
Ők is ritkán álltak meg egy-egy képre.
Az Ő neve Ice. Egyszerűen gyönyörűséges. *-*
Reni kedvence, Enzo. 2012 februárja óta ott van. 🙁
Egy szemeteskocsi mellett egy elég lepukkant helyen egy ilyen élénk szinű napraforgó annyira jól mutatott, hogy megörökitettem. 😛
Ez a szép virág egy kis betonhidszerűség alatt lapult. A háttérben épp az egyik önkéntes sétáltatja az egyik kutyát, épp mint mi. 🙂
Noni és Kim. Nagyon kemények. 😛
Reni és egy csöppség. 🙂
Szóval, ha tudsz bármit segiteni ezeknek a kis husiknak, azt örömmel fogadják. Ha jól tudom szombatonként szoktak sétáltatni, de akár egy zsák tápnak is örülnek. Mi is segitettünk nekik. 🙂 Látszik rajtuk mennyire várnak egy szerető gazdit, bár azt is megfigyelhettük, hogy a legtöbb eb mennyire jobban érzi magát, mert sokkal rosszabb helyekről érkeztek. ♥
Rettegős
Most már tényleg ideje lenne elvinnem a telefonomat kipucoltatni, mert szegénykém kamerája full poros belül. 🙁 De nem baj, ha kép készitési ,,ihlet” van, akkor kénytelen vagyok használni. Nem is lett olyan borzalmas. 😀
Méééég bakancs
Nem győzök betelni a bakancsommal! Összeválogattam a bakeros képeimet. Találtam olyat amit még év közbe csináltam, ahol a drágaszágomba belehánytam a szőrös zoknimat. Lila zoknit. Én tényleg kezdek a megszállotja lenni, ha még ezt is lefényképeztem. Uppsz 🙂
Kis-Dunánál készült bakancsos képből is találtam párat.
Egyszer még a mászókán is megörökitettem ezt a gyönyörűséget. ♥
Desire tekerés:)
Tegnap Nonival edzés gyanánt kitekertünk a Desire, ahol lőttem pár képet a telómmal. A legjobb amikor suhansz le a dombokon, miközben Asking Alexandria – Stand up and scream albuma megy a fülesedbe. Miközben már hazafelé tartottunk, majdnem áthajtottam egy meztelen csigán. Most nem azért, hogy fujj meg ilyenek, csak sajnáltam mert nem sokon múlt, hogy megöljem szegényt. 🙁 Szedtünk pitypang leveleket a nyusziknak meg a tengericocáknak és zúztunk haza. Én ha egyszer bicóra ülök.. A bicikliből kiálló drót összevagdosta kicsit a lábam, úgyhogy amikor hazaértünk első feladatom volt lefertőtleniteni a sebeket. 🙁 hüpp. Na nem baj, ez is meg volt, de asszem mára meg a többi napra marad a spinning. Jó volt azért majd megyünk máskor is. 🙂
Ohh hát ez a pókica nagyon aranyosan csak ott szövögetett. 🙂 
Még boritóképnek is el tudnám képzelni. 😛
Selfie nem nagyon lett felhasználható mivel EGYESEK úgy indultak el, hogy csinálunk selfiet mire odaértünk, meg már nem akart, ezért a lehető legérdekesebb fejeket sikerült elkapnom. 😀
Ezen a képen én ülök a koszba és csinálom a fotócskákat.
Három kacsahaveromat majdnem elfelejtettem, szerencsétleneket elijesztettem a pihenésből.. Ne harizzatok!! 🙁 😀
Zénó
Bazsi új kutyusa. Kicsit rosszcsont, de mindenki szereti (ha nem rágcsálós hangulatában van)! Van ember aki a harapása miatt orvosnál kötött ki, úgyhogy vigyázni kell a kis vérebbel!:)
De hát most olyan édesen szunyókál. Nem lehet neki ellenállni. 😀
ÉÉÉs most az összes többi nap :D
Mivel a legtöbb tábornap volt, nem nagyon rakok mert nem használhattam telót, szóval most fotókat hanyagoljuk. Viszont irni se nagyon tudok a táborról. A fizika az fizika, a kriminalisztika meg kriminalisztika. Pár selfie-t elnyomtam táborozókkal, meg hétvégi utazásokból született fotókkal szolgálhatok. Illetve, most az egész utazásomból, csakúgy töltögetek képecskéket.
Ezúgy sikeredett,hogy élőben nem láttam a mosolyt.Leszedtem a képeket.jéé 
Bakancsos kép nem maradhatott el. 🙂 
repcsiiii
10. Nap : nemsok, 11. Nap : yeyy!
Mivel feltörte a cipõm a lábam, sehova se tudtam menni, úgyh otthon rajzolgattam. Holnap vidámpark!! :))
Szóval igyekeztem villámgyorsasággal elkészülni, mert túl sokáig nyomkodtam szundira a telóm. Mire kész voltam, közölték velem, hogy késõbb megyünk. Áhhh. Pedig még a reggelim is elképesztõen gyorsan lapátoltam be. Megjöttek végre a barátaink. Indulhattunk. A fiú mondták, hogy elkésünk, elkésünk. (Hogy lehet egy vidámparkból elkésni?!!) Elindultunk. Én ültem hátul középen, benyomorítva, két ember közé ( nem akarok senkit bántani de jóval nagyobb darabok nálam). Nyitás elõtt azzal szórakoztunk, hogy minek siettettek minket mert 20 percet kellett még várnunk. Elsõ játék volt a ride of steel. Régen állítólag superman volt. A nyakad körül semmi nem volt. Egy öved volt meg valami amit a lábadra hajtottak. Apa barátja nem engedte, hogy kapaszkodjak, úgyhogy kényszeresen nyújtva tartva a kezemet, végig sikítva az egészet, de túléltem. Kicsit meredek volt ez elsõnek. Ezután a fából készült hullámvasútra mentünk ami nem volt jó, mert össze vissza zötykölõdött. Volt egy úgynevezett red hawk. Nekem fogalmam sem volt mit csinál. Hát igen. Csak annyi, hogy összekötöznek három embert, felviszik õket 180láb magasra, hallják lentrõl a hangszórót, hogy meg kell húzni egy bigyót, azt ess. Szabadesés, ami valami hihetetlen volt. Bevallom lepergett elõttem az életem, de olyan volt mintha repülnék, meg mintha az alattunk lévõ tóba esnék. Mielõtt meghúztuk azt a szutyit, apa barátja megkérdezte, hogy ,, mindenki kész van?” én csak üvöltöttem, hogy ,,neeeeeeeeem” erre meghúzta és már zuhantunk is a tó felé a semmibe. Késõbb megkérdeztem tõle, hogy miért szeret annyira repülni. Mégcsak az elsõ játékon sem úgy éreztem magam mint superman, inkább voltam buzz lightyear. A végtelenbe és továááább!!!!
Az egyik játéknál motorokra kellett felülni, hátadat odanyomta egy kicsi szutyi aztán ennyi. Nagyon gyors volt.
Az óriáskerék után pedig kötélen átlépegetõ lényeket néztünk, meg cirkuszosokat, mint például zsonglõr. V.I.P. jegyekkel azért nah. A végén csinálhattunk képeket és kaptam autogramokat a jegyemre. Ez a show arról volt híres, aki átsétálta a Niagarát egy kötélen. Hát egészségére. 😀 A zsonglõr egy 16 éves fiú volt és már Guinness rekordot tart. Elképesztõ! :O Õ volt az egyetlen közülük aki járt már Budapest-en.
Ezután még jó pár játékon mentünk például a boomerang-on ami felment egy bizonyos
magasságra, lejött, aztán megint felment egy bizonyos magasságra, de utána hátrafelé jött le. Ahogy beszálltam, sikerült letörnöm a körmöm ( nem vagyok az a jujj a körmöm típus, de tényleg nem volt kellemes ).
Csináltunk karikatúrát magunkról. A hapika nekem rettenetesen nagy szemeket rajzolt. Nem elég, hogy egy jó barátom anyja amikor még nem is ismert azt mondta menjek orvoshoz a nagy szemeimmel, most még ez is? A kötélbigyós show után is a bemondó közölte : Jajj! Te ott ültél abban a sorban, azon a helyen. Megjegyeztelek a gyönyörū, hatalmas szemeidrõl!. Szóval nah, normális szemeim vannak, kettõ is van és mindegyik zöld.
Hazafelé ugyanúgy ültünk a kocsiba mint odafelé. Szóval kellemesen telt az az egy óra. 😀 Mikor hazaértünk, még beszélgettünk kicsit, de én hamar elmentem, mert elképesztõen álmos voltam. 🙂
Te véleményed:)