Nagyon kiváncsi vagyok, hogy a ”tvájlájt” bejegyzéscím miatt egyáltalán ki olvassa majd el. 😀
Egy rövid véleménynyilvánítás az angolul olvasott könyvemről. Mielőtt mindenki tiltakozni kezdene, hogy márpedig a twilight egy szar, olvassa végig a bejegyzést. Gondoljuk végig, hogy miért is tartja számos ember tömegcuccnak. Vegyük észre, hogy a rengeteg sorozat, film, könyv ami híresebb és már tényleg tömegnek számít az mind a twilight mögött állnak. Ez a könyv és film volt az egyik első befutott vámpíros mű, ennek köszönhetően nagyon sok rendező, író merített belőle híressé válási lehetőséget. Ezáltal kezdték tömegcuccnak titulálni. Az én véleményem szerint klasszikusnak mondható pár rész. Félreértés ne essék csak azokra gondolok, amikor Edward megmenti Bella-t, mindentől megvédi, iszonyúan félti. Mégiscsak megtestesíti a hősszerelmest. A további részek a filmből szerintem kicsit tényleg túlzások voltak, mint Bella-nak Jacobbal való új viszonya… Könyvben odáig még nem jutottam el. Bevallom bánom, hogy amikor nagyon felkapott volt megnéztem a filmet és nem elolvastam először.
Összességében én ki merem mondani, élveztem az olvasását angolul. Kifejezetten szimpatikusabb volt Bella így mint a filmben, ahol még a társadalmi, sőt inkább generáció felkeltő elvárásoknak is meg kellett felelnie a karakternek. Persze lehet akinek egyáltalán nem ízlése, más könyvek vagy filmek érdeklik. Ez csak az én véleményem. 🙂
Twilight - Stephenie Meyer
2015 első ideiglenes könyvlista
Jó sok könyvvel el vagyok maradva. A listán szereplő könyveket előbb szerettem volna átélni. Nos, sohasem késő, belekezdek idén. Bár ez csak ideiglenes lista ugyanis véleményeket várok még a könyvekről.
Felsorolnék pár okot amiért a választásom ezekre a kötetekre esett.
1. : Gyönyörű sorscsapás trilógia : Ezekben a könyvekben leginkább a borító fogott meg. További előnye, hogy amit kiderítettem róla, hogy Travis-nek tetoválások díszelegnek a testén. Ez már jó pont. A tiniregényekben sok a mintafiú. Kicsit visszatart mégis, hogy erről is hallottam pár rossz kritikát és nem tűnt elsőre egyedinek egy összefoglaló elolvasása után, majd meglátjuk.
2. : A szürke 50 árnyalata : A nagy vita. Van aki szerint gyönyörű, érzéki, van aki inkább perverznek, undorítónak találta. Pont ezek miatt a vélemények miatt gondoltam, hogy elolvasom. Nyilván saját tapasztalatból jobban meg tudnám ítélni. Mindenesetre én pozitív véleményre számítok magamtól, mert nem véletlenül lehet ilyen hírneve ( félreértés ne essék lehet nem híresnek, hanem inkább hirhedtnek mondom miután átrágtam magam rajta).
3. : Átmeneti üresedés : J. K. Rowling nevét inkább a Harry Potter által ismerhették meg az emberek. Nos, azt találtam róla, hogy ez a könyve nagyot nyitott a felnőttek világa felé, az ifjú varázslótanonc kalandjai után. Nagyon kiváncsi vagyok, vajon mit is értettek ezalatt és, hogy tényleg annyira ráébreszti-e az embert a körülötte lévő komolyabb gondokra.
4. : Luxen széria : Ez az a sorozat, amiről szinte rossz szót nem hallottam. Ez az amit biztosan el fogok olvasni. Moly.hu-n is az összes rész 90+ százalékot kapott.
5. : A soha határa : Erről is megoszlanak a vélemények, azonban talán több pozitívumot hallottam. Ebben a könyvben mégis kételkedek.
6. : A búra alatt : Erről olvastam egy kisebb összefoglalót és egyből beleszerettem. Értelemszerűen egy búra alatti világról szól. Ez önmagában elnyerte a tetszésem. Aztán amikor tudatosult bennem, hogy az egyik legtehetségesebb horror író, Stephen King írta, biztos voltam benne, hogy mind a kettő részét el fogom olvasni előbb-utóbb.
7. : A végzet ereklyéi : Rengeteg ismerősöm olvasta és fantasztikusnak találták. Egy külön világnak. Amikor olvasni láttam őket, igazán bele voltak merülve a cselekménybe. Ezek alapján elképesztő könyv lehet. Hónapok óta el akarom kezdeni, de ugyebár be is kell szerezni.
8. : Vérmacska 2 : Ezt a könyvet egyszerűen azért szeretném elolvasni, mert rendkivül szórakoztatónak találtam az első részét. Mindenkinek ajánlom, aki nem veszi rossz néven, ha egy könyvben kissé (nagyon) káromkodik egy macska…
9. : Legenda, Született tehetség : Elsősorban ezeknek is a borítójuk ragadta meg a figyelmem. Később videó-kritikákat kezdtem el nézni az interneten, ahol azt mondják hihetetlenül izgalmas. Nagyon kiváncsi vagyok ezekre a kötetekre bár kicsit tartok tőle, hogy nem az én stílusom.
10. : A tigris küldetése : Ezt úgy ajánlották nekem nem sokat tudok róla még. Aki olvasta, annak mi a véleménye? 🙂
11. : Tündérkrónikák : Ezt is úgy ajánlották nekem, bár már korábban is hallottam róla. Mindenképp bele szeretnék kezdeni.
12. : Nem vagyok sorozatgyilkos : Nagyon szeretek krimit, horror-regényt olvasni, szóval úgy gondolom ez az egyik kedvencemmé fog válni. A 15 éves fiút a hullák érdeklik és ezt lazán leírja, mintha olyan természetes lenne. Feltétlenül elolvasom.
13. : Kitaszítva : Egyszerűen imádom a borítót! Az összefoglalója is kifejezetten megfogott. Az egyetlen ok ami kicsit elbizonytalanít, hogy moly.hu-n nem kapott annyi százalékot mint úgy általában más vörös pöttyös könyvek.
Bárki olvasta ezeket a könyveket és más véleménye van az segítsen. 😀 Még csak ideiglenes lista.
Pesten hidegben
Reggel már nyolckor felébredtem, mégis úgy döntöttem van még időm aludni, hisz csak ebéd után indulunk. Aha.. Felébredtem legközelebb negyed 12-kor. Ebédeltünk aztán igyekeztem minél gyorsabban összepakolni, ugyanis a végén már csak rám várt mindenki. Nem szeretem ha miattam kell várakozni. Szörnyű napnak indult mellesleg mert elméletileg este már esni fog a hó. Ráadásul reggel bevágtam a fejemet az ajtóban, fájt a térdem meg a mellkasom. Mindennek a tetejébe, mindenki félreértett mindenkit otthon. 😀
Végül elindultunk. Megpróbáltam olvasni a kocsiban, kevés sikerrel, mert hamar megfájdult a fejem. Az útról nem sokat tudnék felsorolni, csak emlitem, hogy kegyetlenül fújt a szél.
Amikor ideértünk, az új metróval utaztunk. Én személy szerint nagyobb durranásra számitottam, de ez nem az én dolgom és nem is mondom, hogy szörnyű volt. Olyan átlagosnak minősiteném. 😀 Lepakoltunk a lakásban és egyből útnak indultunk. Úticélnak a bálnát választottuk, ami egyenlőre nem valami zsúfolt meg úgyebár vasárnap van ami még kevesebb nézelődést jelentett. Viszont volt egy „mézeskalács mesevilág” (erről majd töltök fel képeket). Gyönyörű volt, nekem nagyon tetszett az egész helyiségben alig volt világitás, csak karácsonyfa égő. Megpillantottam két csikos zoknis, piros cipős lábat. Csak úgy ott volt. ( Erről is van kép a könnyebb elképzelés segitségére. ) Találtam egy falat ami egy naaaaagy papirral volt befedve, és fel volt kötve pár filctoll, szerelmem nevét megörökitve mentem tovább (nemsok hely volt mondjuk). 🙁 Ezután több régiség üzlet szerűséget megnéztünk. A Váci utcán több képet is csináltam, igyekeztem csinálni legalábbis Ipoddal.
Voltunk boltban beszerezni pár dolgot reggelre mint például citrom. Citrom keresési szempont: „Sima bőrű citromot hozzál!”
Meglátogattunk egy starbucksot, fincsi forró csokit kaptam. 😛 Elmentünk egy thai étterembe, ahol minden finom és jó volt csak a végén először elfelejtették utána meg el is rontották a finomságunkat. Nembaj én azért örültem, hogy a csipős evőpálcikás kaja után ettem gyümölcsös palacsintát. 😛
Még a mai nap sokszor értettük félre egymást de nem is baj. Rá lehet fogni, hogy elfújta a szél a szavakat.
Huhhuuu !
Tegnap nővéremmel a hó alkalmából megnéztük a Jégvarázst. A drága lejátszó nem engedett tekerni a filmben, voltak kisebb komplikációk. Akik látták a mesét biztos emlékeznek arra a részre amikor Anna elmegy megkeresni Elsát és betér abba a kunyhóba. Mindig oda ugrott vissza a film. Körülbelül hússzor ha nem többször hallottuk, hogy : Hu-húú nyár végi vásár!
Rengeteget nevettünk a filmen. Ma reggel pedig megpillanthattam tetőablakban, hogy milyen szép amikor magasból nézed ahogy esik a hó. *-*
Esik a hó!!
Csak nem bírtam ki, hogy ne csináljak ”esik végre a hó” bejegyzést. Reggel amikor felébredtem már annyira vártam, hogy ki se lássak a tetőablakon a hófedő miatt. Erre kinyitom a szemem és nem a fehér eget látom? Nagyon csalódott voltam, egészen addig amíg ki nem keltem az ágyamból és meg nem láttam az ablak alját. Láttam pár pici hópelyhet. Egyből rohantam le a lépcsőn (félig felöltözve), hogy meglessem várva-várt fehér pihéimet. Kora reggel az ablak előtt ugráltam, hogy végre esik a hó (ekkor még volt kb 2 centis hó :D).
Igen, jól tudom, hogy kevés ember örül a hónak. Főleg aki minden reggel járművel jár a dolgára. Ezt én is sajnálom, sőt már a mai napon is többször majdnem elcsúsztam, a, még nem nagy hóban. De kicsit álljunk már meg gyönyörködni. *-* Nyáron siránkozunk, hogy a naptól kiég a fű. Most miért nem örülünk annak, hogy mindent csillogó, fehér takaró borít? Nyáron túl meleg van, egy idő után már azt se tudjuk mit vegyünk le magunkról. Télen a hidegben, bármennyi ruhát magadra vehetsz. Sőt ami még jobb (mint például én) ráfoghatom, hogy puffadt vagyok a nagykabáttól. 😛 Szinte mindegyik téli sportot lehet élvezni, akkor is ha nem vagyunk profik. (Az már más kérdés, hogy egyszer majdnem eltörtem az orrom, snowboard-ozás közben.)
Azt kívánom mindenkinek, hogy próbálja meg kicsit élvezni is a havat, meg úgy egyáltalán az egész évszakot. Attól nem lesz jobb, ha siránkozunk, hogy milyen hideg.
A legfontosabbat majdnem kihagytam szívből-jövő képzeletbeli ajándékom mindenki számára, egy százas csomag zsepi. 😉
Bonyhád:)
Hol is kezdjem? 🙂 Nagymamámmal, keresztanyukámmal és nővéremmel, elmentünk a bonyhádi telepre segiteni sétáltatni. Nagyon jó érzés volt kicsi örömet szeretni az édeseknek. A legtöbb egész séta alatt csak ugrálni tudott. Néhány kutyusról képpel is szolgálhatok. Ezzel a bejegyzéssel azt is hangsúlyozom, hogy ha esetleg elgondolkoztál már kutya tartáson, akkor ajánlom figyelmedbe a menhelyeket, telepeket. Azzal, hogy örökbefogadod őket nem csak a telepeknek segitesz, hanem egy életre szóló társat kapsz aki nagyon hálás lesz, hogy te lehetsz a gazdija. Nem is irok többet inkább beszéljenek a képek.
Ez a szépség szinte lefényképezhetetlen volt, legalábbis nem volt egyszerű. Le nem tudom irni, mennyire örült ő is, hogy sétálhat kicsit. 🙂
Ő itt az én kedvencem. Az ő neve Gordon. Mint látszik nagyon bámatos, gondolom már régóta várhat gazdira. 🙁 Úgy elhoztam volna.
Neki is egy külön története van. Körülbelül egy hónapja került oda a testvérével együtt. Még mindig nagyon félnek, nagyon sétálni sem akarnak, alig pár métert. Onnan vissza visszük és csak ül, csendben. Ez azért van mert előző gazdija kövekkel dobálta, ha dühös volt. Nem értem, hogy lehetnek ennyire szivtelen emberek? :S
Ők is ritkán álltak meg egy-egy képre.
Az Ő neve Ice. Egyszerűen gyönyörűséges. *-*
Reni kedvence, Enzo. 2012 februárja óta ott van. 🙁
Egy szemeteskocsi mellett egy elég lepukkant helyen egy ilyen élénk szinű napraforgó annyira jól mutatott, hogy megörökitettem. 😛
Ez a szép virág egy kis betonhidszerűség alatt lapult. A háttérben épp az egyik önkéntes sétáltatja az egyik kutyát, épp mint mi. 🙂
Noni és Kim. Nagyon kemények. 😛
Reni és egy csöppség. 🙂
Szóval, ha tudsz bármit segiteni ezeknek a kis husiknak, azt örömmel fogadják. Ha jól tudom szombatonként szoktak sétáltatni, de akár egy zsák tápnak is örülnek. Mi is segitettünk nekik. 🙂 Látszik rajtuk mennyire várnak egy szerető gazdit, bár azt is megfigyelhettük, hogy a legtöbb eb mennyire jobban érzi magát, mert sokkal rosszabb helyekről érkeztek. ♥
Rettegős
Most már tényleg ideje lenne elvinnem a telefonomat kipucoltatni, mert szegénykém kamerája full poros belül. 🙁 De nem baj, ha kép készitési ,,ihlet” van, akkor kénytelen vagyok használni. Nem is lett olyan borzalmas. 😀
Méééég bakancs
Nem győzök betelni a bakancsommal! Összeválogattam a bakeros képeimet. Találtam olyat amit még év közbe csináltam, ahol a drágaszágomba belehánytam a szőrös zoknimat. Lila zoknit. Én tényleg kezdek a megszállotja lenni, ha még ezt is lefényképeztem. Uppsz 🙂
Kis-Dunánál készült bakancsos képből is találtam párat.
Egyszer még a mászókán is megörökitettem ezt a gyönyörűséget. ♥
Desire tekerés:)
Tegnap Nonival edzés gyanánt kitekertünk a Desire, ahol lőttem pár képet a telómmal. A legjobb amikor suhansz le a dombokon, miközben Asking Alexandria – Stand up and scream albuma megy a fülesedbe. Miközben már hazafelé tartottunk, majdnem áthajtottam egy meztelen csigán. Most nem azért, hogy fujj meg ilyenek, csak sajnáltam mert nem sokon múlt, hogy megöljem szegényt. 🙁 Szedtünk pitypang leveleket a nyusziknak meg a tengericocáknak és zúztunk haza. Én ha egyszer bicóra ülök.. A bicikliből kiálló drót összevagdosta kicsit a lábam, úgyhogy amikor hazaértünk első feladatom volt lefertőtleniteni a sebeket. 🙁 hüpp. Na nem baj, ez is meg volt, de asszem mára meg a többi napra marad a spinning. Jó volt azért majd megyünk máskor is. 🙂
Ohh hát ez a pókica nagyon aranyosan csak ott szövögetett. 🙂 
Még boritóképnek is el tudnám képzelni. 😛
Selfie nem nagyon lett felhasználható mivel EGYESEK úgy indultak el, hogy csinálunk selfiet mire odaértünk, meg már nem akart, ezért a lehető legérdekesebb fejeket sikerült elkapnom. 😀
Ezen a képen én ülök a koszba és csinálom a fotócskákat.
Három kacsahaveromat majdnem elfelejtettem, szerencsétleneket elijesztettem a pihenésből.. Ne harizzatok!! 🙁 😀
Te véleményed:)