Kutyát sétáltattunk ^^
Na jó… Erős túlzás, hogy sétáltattUNK. Jelenlegi mankós létem miatt nem volt alkalmam sokat sétálni bár botorkáltam jó pár lépést. A barátom és én legelőször leültünk egy padra az új látogató központ előtt. Nővérem és bátyám barátnője elindultak egy nagyobb kört tenni. Elég rövid idő alatt meguntuk a padon ücsörgést, ezért elindultunk egy stég felé. Mondanom sem kell kegyetlenül féltem végig amíg a víz közelében voltam, de meg kell mondjam színészi képességem nem hagyott cserben, legalábbis szerintem nem volt észrevehető. Annyira jól ment, hogy még egy képet is lőttem egy bakancsról 😛 egy sportcipőről ami az enyém és az újdonsült legjobb barátomról a mankóról. (Csak így zárójelben megjegyzem néha cserbenhagy ám például amikor kocsiból kiszálláskor eldől és ugorhat valaki oda felszedni, hogy ki tudjak szállni.) A partról is csináltam egy szép napfényes képet. Meg néhány lábnyomot is lekaptam amit Zénó csinált miután kimászott a pocsolyából. 😀 Kicsit homályos lett az a bizonyos kép mert dombon felfelé megálltam mankóval az egyik kezemben másikban a fotózásra alkalmas eszközzel egyensúlyozva.
7. Nap : Tábor elsõ napja, ami egyben az utolsó is
Hajnali háromkor egy nagy csattanásra ébredtem. Fogalmam sem volt mi lehetett az, ígyhát visszaaludtam ( azt hittem csak az álmomban volt ). Reggel megtudtam, hogy amikor apa barátja megfordult éjjel, lenyomta a kutyát az ágyról, az puffanással leesett, majd valamit magára döntött, nah annak volt nagy hangja. Szegény Dexter. (Jó van! ^^)
A tábort, nem tudom hosszan leírni, többet nem is megyek. Nem elég, hogy én voltam a legidõsebb, agyilag szerintem az összes együttvéve nem tett volna ki egy átlag embert. Például rajzoltunk. Az enyémmel volt a hú meg haa mert kidolgoztam a szemeit, árnyékoltam meg minden, õket maradtak a pálcikaembereknél. Én nem akartam fogócskázni, vagy össze vissza rohangálni értelmetlenül. Vagy olyat játszani, hogy mi van a hátamra írva. Szóval az én részemrõl ennyi.
8. Nap : Kezdés az edzõteremben
Reggel végigvezettek az edzõteremben és találtam egy olyan biciklit, amivel én nagyon elleszek és sportolok is. Egy videojátékot játszol, sárkányokat kell elkapnod, egy bicikliszerū valamivel. Ha dombon megy felfele, nehezebb tekerni, lefele gurulsz. Elnéztünk a futógépek felé is, ahol saját tv volt beépítve.
Mehettünk a könyvtárba. Jó másfél órát elvoltam, de nem kölcsönöztem semmit. Egyrészt mert úgy gondoltam nehéz, másrészt mert csütörtökön lesz 4 órám erre és az edzõteremre. Hazaértünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk bevásárolni. Természetesen rohantam volna a hot topic-ba, de elõbb moziztunk. Megnéztük a távozz tõlem sátán-t, ami azt hittem nehezebb lesz angolul. Nem, nem volt az.
Azután beszabadultam a boltokba. Vettem két bandapóló, egy bandás karkötõt, egy bandás kitūzõt és egy minecraft-os kitūzõt Biankának. Elnéztünk a Lids-be, hogy Miami Heat-es sapit szerezzek Rékunak. Annyi fajta volt, hogy megállapodtam, még úgyis jövünk, megkérdezem tõle milyet szeretne.
Vacsira ettünk ,, megveszem a boltban azt bevágom a mikróba” kaját, ami meglepõen finom volt. Játszottam Dexterrel is kicsit. Egész este zenét hallgattam.
Majd elfelejtettem, amikor hazafelé jöttünk annyira esett, hogy a kocsik konkrétan úsztak. Csak a kocsiig gyors léptekkel mentünk, mégis olyan vizesek lettünk mintha zuhany alatt álltunk volna.
Szívecskeorrú.
Kicsit esik.
Kinyúlt az eb. 
Szerzemények 😛 .
3. Nap : kezdõdnek a programok
Reggel arra keltem, hogy Dexter szaglássza az ajtómat és nyüszít is hozzá. Nagyon aranyos volt, ugyanis amikor elmentem fogat mosni, ott állt az ajtóban ,, minek mosol fogat én se mosol fogat mégis szép” arckifejezéssel. Vártuk haza apa barátját. A kutyák minden apró neszre lefutottak. Reggelire tejbebigyót ettem, aminek a dobozán az állt, hogy eper darabkákkal van. Hát nem ū volt de lényegtelen. Miután beszélgettem a Rékával, apa barátja odajött hozzám, hogy a barátnõmnek olyan a hangja mint egy filmsztárnak és azt hitte filmet nézek. Elindultunk egy ismerõhöz a tóhoz, tūzijàtékot nézni. Mielõtt oda indultunk volna, elmentünk egy zöldséges, gyümölcsös eszméletlen nagy boltba. Az a bizonyos tó neve Fingerlakes. Több hosszú, keskeny tóból áll amik nagyon mélyen alagutakkal össze vannak kötve. Ezt úgy állapították meg, hogy amikor valaki belefulladt és nem találták meg a holttestét, gyakran egy másik tavon találták meg.
Szóval elindultunk. Egész úton navigáltam, egy telefonos térképpel a kezemben és büszkén bejelentem, hogy nem tévedtünk el. Barbecue-s kaját ettünk, ami nagyon jól sikerült. Ettünk ezután kicsi sütit aminek cupcake a neve, errõl csináltam képet is. Utána lementünk a picike stégre és néztük a tūzijátékokat. Pontban 10-kor, közbe az egész parton piros fáklyaszerū egõ rudakat raktak ki. ( Amikbe mellesleg belerepültek szegény szentjánosbogarak, onnan meg a tóba estek. Úgy sajnáltam õket. ) A tó körvonala tisztán látszott. Gyönyörū volt és még társultak hozzá a lámpások, amiket üzenettel felszerelve, egy csomó ember az útjára engedett. Sötét volt, de azért próbáltam képeket gyártani. A piros fényes ünneplés után, visszamentünk az erkélyre, mályvacukrot enni. Csokival és keksszel. Nyamm. 😛 Volt egy elég szarkasztikus ember aki nagyon szeretett szivatni engem, mert valami viccet vagy ironikusat mondott, én nem mindig értettem, hogy az most nem komoly. A végén elbúcsúztunk, mindenkit megöleltünk, erre a viccesgyerek odajött hozzám, kezetfogott velem és közölte ünnepélyesen : Bye! Rengeteget beszélgettünk az úton hazafelé. Nem is tudtam, hogy tudok ennyit beszélni egyáltalán angolul. 🙂 Már alig vártam, hogy aludhassak, még mindig nem szoktam meg az idõeltolódást.
Ez a mi piroslámpás fáklyás cuccunk.
Eső
Múlt héten, a suliban hagytam az esernyőm, ezért edzésről sétálhattam hazafelé a szakadó esőbe… De ezt a fotózási lehetőséget nem hagyhattam ott… Igaz, hogy a régi telefonom nem csinál olyan jó képet (az új másfél hónapos telefonom elromlott :(… ), de igyekszem kihozni belőle a legtöbbet.
Te véleményed:)