Tory Brennan a főszereplője ennek a könyvnek. A hasonló gondolkodású embereknek az érdeklődését mint ahogy nekem is hamar felkelti. Temperence Brennan unokahúga aki szintúgy híres törvényszéki antropológus mint a szerző, ismerős lehet a Brennan név a Dr. Csont soroztaból is. Be kell valljam, az eleje annyira nem ragadott meg, még túl zűrösek voltak a szereplők, nem történt számomra semmi érdekfeszítő. Azonban miután elhagytam körülbelül a hetedik fejezetet, annyira belendültek az események, hogy szinte le sem tudtam rakni. 😀
Amikor csontokat  találtak, kicsit keveselltem a leírást a látványról, de azért kiegészítette a karakterek reakciói. Amikor megfertőződtek de ők maguk még nem tudták, nagyon jól kifejezte a tüneteket, az egész fertőzés mellékhatásai mint a kiemelkedően jó érzékszervek, egyszerűen hatalmas ötletek voltak. Engem teljesen megfogott. Ebben a könyvben Tory kutyabolond szóval ha valaki szintén kutyapárti és egy kis krimitől sem ijed vissza amit tinik oldanak meg, akkor bátran ajánlom. Sőt! 😀

Következő könyv vélemény : Danielle Steel – Színtiszta öröm 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Na jó… Erős túlzás, hogy sétáltattUNK. Jelenlegi mankós létem miatt nem volt alkalmam sokat sétálni bár botorkáltam jó pár lépést. A barátom és én legelőször leültünk egy padra az új látogató központ előtt. Nővérem és bátyám barátnője elindultak egy nagyobb kört tenni. Elég rövid idő alatt meguntuk a padon ücsörgést, ezért elindultunk egy stég felé. Mondanom sem kell kegyetlenül féltem végig amíg a víz közelében voltam, de meg kell mondjam színészi képességem nem hagyott cserben, legalábbis szerintem nem volt észrevehető. Annyira jól ment, hogy még egy képet is lőttem egy bakancsról 😛 egy sportcipőről ami az enyém és az újdonsült legjobb barátomról a mankóról. (Csak így zárójelben megjegyzem néha cserbenhagy ám például amikor kocsiból kiszálláskor eldől és ugorhat valaki oda felszedni, hogy ki tudjak szállni.) A partról is csináltam egy szép napfényes képet. Meg néhány lábnyomot is lekaptam amit Zénó csinált miután kimászott a pocsolyából. 😀 Kicsit homályos lett az a bizonyos kép mert dombon felfelé megálltam mankóval az egyik kezemben másikban a fotózásra alkalmas eszközzel egyensúlyozva.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Csak nem bírtam ki, hogy ne csináljak ”esik végre a hó” bejegyzést. Reggel amikor felébredtem már annyira vártam, hogy ki se lássak a tetőablakon a hófedő miatt. Erre kinyitom a szemem és nem a fehér eget látom? Nagyon csalódott voltam, egészen addig amíg ki nem keltem az ágyamból és meg nem láttam az ablak alját. Láttam pár pici hópelyhet. Egyből rohantam le a lépcsőn (félig felöltözve), hogy meglessem várva-várt fehér pihéimet. Kora reggel az ablak előtt ugráltam, hogy végre esik a hó (ekkor még volt kb 2 centis hó :D).

Igen, jól tudom, hogy kevés ember örül a hónak. Főleg aki minden reggel járművel jár a dolgára. Ezt én is sajnálom, sőt már a mai napon is többször majdnem elcsúsztam, a, még nem nagy hóban. De kicsit álljunk már meg gyönyörködni. *-* Nyáron siránkozunk, hogy a naptól kiég a fű. Most miért nem örülünk annak, hogy mindent csillogó, fehér takaró borít? Nyáron túl meleg van, egy idő után már azt se tudjuk mit vegyünk le magunkról. Télen a hidegben, bármennyi ruhát magadra vehetsz. Sőt ami még jobb (mint például én) ráfoghatom, hogy puffadt vagyok a nagykabáttól. 😛 Szinte mindegyik téli sportot lehet élvezni, akkor is ha nem vagyunk profik. (Az már más kérdés, hogy egyszer majdnem eltörtem az orrom, snowboard-ozás közben.)

Azt kívánom mindenkinek, hogy próbálja meg kicsit élvezni is a havat, meg úgy egyáltalán az egész évszakot. Attól nem lesz jobb, ha siránkozunk, hogy milyen hideg.

A legfontosabbat majdnem kihagytam szívből-jövő képzeletbeli ajándékom mindenki számára, egy százas csomag zsepi. 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: