Na, jó essünk túl magán a szimplán felháborító dolgon. Sétálgatás közben a desedai bicikliút kezdetén csináltam pár fotót. Egyszerűen a színekkel nagyon jól jártam (hurrá tavaszodik!) de valami mégis megzavarta a bámészkodást…

Most ez miiiiiiiiiiii??? Ezt miért kellett ide bedobni? Tudom, pont lomtalanítás volt, de akkor is gondolkozzatok már. 1. rontja a hangulatot 2. a természetnek egyáltalán nem tesz jót 3. senki nem fogja onnan elvinni!! Jó inkább túlteszem magam rajta.. Ez akkor is vérlázító, hogy úgy mondjam.. ( aki érti érti a célzást egy bizonyos emberre) 😀
Szóval további képek :
 Ezekhez egyszerűen nem fűzök semmit, mindenki gyönyörködjön csak a színekben. 🙂

A bakancsos kép ugyebár nem maradhat el. 😛
Aki kaposvári és vannak képei így a zaranyi erdőről és a bicikliút felöli részről, az elküldheti, engem most nagyon érdekel. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tegnap nővéremmel a hó alkalmából megnéztük a Jégvarázst. A drága lejátszó nem engedett tekerni a filmben, voltak kisebb komplikációk. Akik látták a mesét biztos emlékeznek arra a részre amikor Anna elmegy megkeresni Elsát és betér abba a kunyhóba. Mindig oda ugrott vissza a film. Körülbelül hússzor ha nem többször hallottuk, hogy : Hu-húú nyár végi vásár!

Rengeteget nevettünk a filmen. Ma reggel pedig megpillanthattam tetőablakban, hogy milyen szép amikor magasból nézed ahogy esik a hó. *-*

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Csak nem bírtam ki, hogy ne csináljak ”esik végre a hó” bejegyzést. Reggel amikor felébredtem már annyira vártam, hogy ki se lássak a tetőablakon a hófedő miatt. Erre kinyitom a szemem és nem a fehér eget látom? Nagyon csalódott voltam, egészen addig amíg ki nem keltem az ágyamból és meg nem láttam az ablak alját. Láttam pár pici hópelyhet. Egyből rohantam le a lépcsőn (félig felöltözve), hogy meglessem várva-várt fehér pihéimet. Kora reggel az ablak előtt ugráltam, hogy végre esik a hó (ekkor még volt kb 2 centis hó :D).

Igen, jól tudom, hogy kevés ember örül a hónak. Főleg aki minden reggel járművel jár a dolgára. Ezt én is sajnálom, sőt már a mai napon is többször majdnem elcsúsztam, a, még nem nagy hóban. De kicsit álljunk már meg gyönyörködni. *-* Nyáron siránkozunk, hogy a naptól kiég a fű. Most miért nem örülünk annak, hogy mindent csillogó, fehér takaró borít? Nyáron túl meleg van, egy idő után már azt se tudjuk mit vegyünk le magunkról. Télen a hidegben, bármennyi ruhát magadra vehetsz. Sőt ami még jobb (mint például én) ráfoghatom, hogy puffadt vagyok a nagykabáttól. 😛 Szinte mindegyik téli sportot lehet élvezni, akkor is ha nem vagyunk profik. (Az már más kérdés, hogy egyszer majdnem eltörtem az orrom, snowboard-ozás közben.)

Azt kívánom mindenkinek, hogy próbálja meg kicsit élvezni is a havat, meg úgy egyáltalán az egész évszakot. Attól nem lesz jobb, ha siránkozunk, hogy milyen hideg.

A legfontosabbat majdnem kihagytam szívből-jövő képzeletbeli ajándékom mindenki számára, egy százas csomag zsepi. 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hol is kezdjem? 🙂 Nagymamámmal, keresztanyukámmal és nővéremmel, elmentünk a bonyhádi telepre segiteni sétáltatni. Nagyon jó érzés volt kicsi örömet szeretni az édeseknek. A legtöbb egész séta alatt csak ugrálni tudott. Néhány kutyusról képpel is szolgálhatok. Ezzel a bejegyzéssel azt is hangsúlyozom, hogy ha esetleg elgondolkoztál már kutya tartáson, akkor ajánlom figyelmedbe a menhelyeket, telepeket. Azzal, hogy örökbefogadod őket nem csak a telepeknek segitesz, hanem egy életre szóló társat kapsz aki nagyon hálás lesz, hogy te lehetsz a gazdija. Nem is irok többet inkább beszéljenek a képek.
Ez a szépség szinte lefényképezhetetlen volt, legalábbis nem volt egyszerű. Le nem tudom irni, mennyire örült ő is, hogy sétálhat kicsit. 🙂

Ő itt az én kedvencem. Az ő neve Gordon. Mint látszik nagyon bámatos, gondolom már régóta várhat gazdira. 🙁 Úgy elhoztam volna.

Neki is egy külön története van. Körülbelül egy hónapja került oda a testvérével együtt. Még mindig nagyon félnek, nagyon sétálni sem akarnak, alig pár métert. Onnan vissza visszük és csak ül, csendben. Ez azért van mert előző gazdija kövekkel dobálta, ha dühös volt. Nem értem, hogy lehetnek ennyire szivtelen emberek? :S

Ők is ritkán álltak meg egy-egy képre.

Az Ő neve Ice. Egyszerűen gyönyörűséges. *-*

Reni kedvence, Enzo. 2012 februárja óta ott van. 🙁
Egy szemeteskocsi mellett egy elég lepukkant helyen egy ilyen élénk szinű napraforgó annyira jól mutatott, hogy megörökitettem. 😛

Ez a szép virág egy kis betonhidszerűség alatt lapult. A háttérben épp az egyik önkéntes sétáltatja az egyik kutyát, épp mint mi. 🙂

Noni és Kim. Nagyon kemények. 😛

Reni és egy csöppség. 🙂

Szóval, ha tudsz bármit segiteni ezeknek a kis husiknak, azt örömmel fogadják. Ha jól tudom szombatonként szoktak sétáltatni, de akár egy zsák tápnak is örülnek. Mi is segitettünk nekik. 🙂 Látszik rajtuk mennyire várnak egy szerető gazdit, bár azt is megfigyelhettük, hogy a legtöbb eb mennyire jobban érzi magát, mert sokkal rosszabb helyekről érkeztek. ♥

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tegnap Nonival edzés gyanánt kitekertünk a Desire, ahol lőttem pár képet a telómmal. A legjobb amikor suhansz le a dombokon, miközben Asking Alexandria – Stand up and scream albuma megy a fülesedbe. Miközben már hazafelé tartottunk, majdnem áthajtottam egy meztelen csigán. Most nem azért, hogy fujj meg ilyenek, csak sajnáltam mert nem sokon múlt, hogy megöljem szegényt. 🙁 Szedtünk pitypang leveleket a nyusziknak meg a tengericocáknak és zúztunk haza. Én ha egyszer bicóra ülök.. A bicikliből kiálló drót összevagdosta kicsit a lábam, úgyhogy amikor hazaértünk első feladatom volt lefertőtleniteni a sebeket. 🙁 hüpp. Na nem baj, ez is meg volt, de asszem mára meg a többi napra marad a spinning. Jó volt azért majd megyünk máskor is. 🙂

Ohh hát ez a pókica nagyon aranyosan csak ott szövögetett. 🙂  Még boritóképnek is el tudnám képzelni. 😛

Selfie nem nagyon lett felhasználható mivel EGYESEK úgy indultak el, hogy csinálunk selfiet mire odaértünk, meg már nem akart, ezért a lehető legérdekesebb fejeket sikerült elkapnom. 😀

Ezen a képen én ülök a koszba és csinálom a fotócskákat.

Három kacsahaveromat majdnem elfelejtettem, szerencsétleneket elijesztettem a pihenésből.. Ne harizzatok!! 🙁 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Az ott csak nem? Egy répa?? :O

Fish úgy néz rám mint aki még soha életében nem evett volna sárgarépát. Pedig tiszta narancsszinű a szája, úgyh lebukott. 😛

Ez egy hosszú történet, hogy miért neveztük el Fish-nek. Érdekes név egy tengerimalacnak. Szóval úgy volt, hogy vettem egy mahacot akinek Anonymus lett a neve. Aninak becézzük. Született kettő picinye. Az egyik világosabb szinű tengerimalac nem akart talpraállni sem. Ani nem etette. Kontaktlencse-folyadékos cseppentőből, cukros vizzel etettük. Most már teljesen egészséges és kivirult. Ezért lett Hope (remény) a neve.

Na, ezután az történt, hogy a másik malacnak is kellett kitalálni nevet. Anyu bölcsessége, hogy a remény hal meg utoljára. Ez igy mind szép és jó, de mégse lesz halál a neve. Igyhát Anyu eldöntötte, hogy Fish lesz. A remény HAL(???) meg utoljára. 😀 Nem tartottam ezt jó névnek, de végül ráragadt. Mindenki igy hivta, úgyhogy már nem változtattam meg. 😀 Legközelebbi állatom ha lesz, örömmel fogadok névötleteket. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Legyen már hó! Ne értse senki félre, én nyárpárti vagyok, de ha már ennyire csontig hatoló hideg van akkor már legyen hó. hadd szórakozhassunk egymás dobálásával, betemetésével.. 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

“Az emberek dalokat írnak arról, hogy “énekelnek az esőben“, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.”

(Andrew Matthews)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: