Reggel már nyolckor felébredtem, mégis úgy döntöttem van még időm aludni, hisz csak ebéd után indulunk. Aha.. Felébredtem legközelebb negyed 12-kor. Ebédeltünk aztán igyekeztem minél gyorsabban összepakolni, ugyanis a végén már csak rám várt mindenki. Nem szeretem ha miattam kell várakozni. Szörnyű napnak indult mellesleg mert elméletileg este már esni fog a hó. Ráadásul reggel bevágtam a fejemet az ajtóban, fájt a térdem meg a mellkasom. Mindennek a tetejébe, mindenki félreértett mindenkit otthon. 😀

Végül elindultunk. Megpróbáltam olvasni a kocsiban, kevés sikerrel, mert hamar megfájdult a fejem. Az útról nem sokat tudnék felsorolni, csak emlitem, hogy kegyetlenül fújt a szél.

Amikor ideértünk, az új metróval utaztunk. Én személy szerint nagyobb durranásra számitottam, de ez nem az én dolgom és nem is mondom, hogy szörnyű volt. Olyan átlagosnak minősiteném. 😀 Lepakoltunk a lakásban és egyből útnak indultunk. Úticélnak a bálnát választottuk, ami egyenlőre nem valami zsúfolt meg úgyebár vasárnap van ami még kevesebb nézelődést jelentett. Viszont volt egy „mézeskalács mesevilág” (erről majd töltök fel képeket). Gyönyörű volt, nekem nagyon tetszett az egész helyiségben alig volt világitás, csak karácsonyfa égő. Megpillantottam két csikos zoknis, piros cipős lábat. Csak úgy ott volt. ( Erről is van kép a könnyebb elképzelés segitségére. ) Találtam egy falat ami egy naaaaagy papirral volt befedve, és fel volt kötve pár filctoll, szerelmem nevét megörökitve mentem tovább (nemsok hely volt mondjuk). 🙁  Ezután több régiség üzlet szerűséget megnéztünk. A Váci utcán több képet is csináltam, igyekeztem csinálni legalábbis Ipoddal.
Voltunk boltban beszerezni pár dolgot reggelre mint például citrom. Citrom keresési szempont: „Sima bőrű citromot hozzál!”
Meglátogattunk egy starbucksot, fincsi forró csokit kaptam. 😛 Elmentünk egy thai étterembe, ahol minden finom és jó volt csak a végén először elfelejtették utána meg el is rontották a finomságunkat. Nembaj én azért örültem, hogy a csipős evőpálcikás kaja után ettem gyümölcsös palacsintát. 😛
Még a mai nap sokszor értettük félre egymást de nem is baj. Rá lehet fogni, hogy elfújta a szél a szavakat.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tegnap nővéremmel a hó alkalmából megnéztük a Jégvarázst. A drága lejátszó nem engedett tekerni a filmben, voltak kisebb komplikációk. Akik látták a mesét biztos emlékeznek arra a részre amikor Anna elmegy megkeresni Elsát és betér abba a kunyhóba. Mindig oda ugrott vissza a film. Körülbelül hússzor ha nem többször hallottuk, hogy : Hu-húú nyár végi vásár!

Rengeteget nevettünk a filmen. Ma reggel pedig megpillanthattam tetőablakban, hogy milyen szép amikor magasból nézed ahogy esik a hó. *-*

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Csak nem bírtam ki, hogy ne csináljak ”esik végre a hó” bejegyzést. Reggel amikor felébredtem már annyira vártam, hogy ki se lássak a tetőablakon a hófedő miatt. Erre kinyitom a szemem és nem a fehér eget látom? Nagyon csalódott voltam, egészen addig amíg ki nem keltem az ágyamból és meg nem láttam az ablak alját. Láttam pár pici hópelyhet. Egyből rohantam le a lépcsőn (félig felöltözve), hogy meglessem várva-várt fehér pihéimet. Kora reggel az ablak előtt ugráltam, hogy végre esik a hó (ekkor még volt kb 2 centis hó :D).

Igen, jól tudom, hogy kevés ember örül a hónak. Főleg aki minden reggel járművel jár a dolgára. Ezt én is sajnálom, sőt már a mai napon is többször majdnem elcsúsztam, a, még nem nagy hóban. De kicsit álljunk már meg gyönyörködni. *-* Nyáron siránkozunk, hogy a naptól kiég a fű. Most miért nem örülünk annak, hogy mindent csillogó, fehér takaró borít? Nyáron túl meleg van, egy idő után már azt se tudjuk mit vegyünk le magunkról. Télen a hidegben, bármennyi ruhát magadra vehetsz. Sőt ami még jobb (mint például én) ráfoghatom, hogy puffadt vagyok a nagykabáttól. 😛 Szinte mindegyik téli sportot lehet élvezni, akkor is ha nem vagyunk profik. (Az már más kérdés, hogy egyszer majdnem eltörtem az orrom, snowboard-ozás közben.)

Azt kívánom mindenkinek, hogy próbálja meg kicsit élvezni is a havat, meg úgy egyáltalán az egész évszakot. Attól nem lesz jobb, ha siránkozunk, hogy milyen hideg.

A legfontosabbat majdnem kihagytam szívből-jövő képzeletbeli ajándékom mindenki számára, egy százas csomag zsepi. 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egyik reggel arra ébredtünk, hogy valahol a folyosón az egyik tanár elorditotta magát, hogy jó reggelt. Alig birtunk kikászálódni az ágyból. Épp, hogy elkészültünk, már mehettünk le reggelizni. Finom halas szendvics, amit a többség nem szeret, de én igen. 🙂  Elindultunk először a többi csapatot lerakni , egy másik busszal pedig a nagypályára. Hatalmas köd volt, alig láttuk egymást. Kétszer sikerült elesnem.  Elűször szimplán elestem és beteritett hóval az egyik társam amikor segiteni akart. Belém is jött rendesen, a siléce a combomba állt és akkor mégegy sitáboros átesett rajtunk. Kellemes volt… kész láncreakció. Másodszorra az erdős pályán mentünk, amikor összeakadt elöl a két lécem, felmentem a hófal feléig és visszapattantam, A barátnőm annyira nevetett rajtam, hogy attól esett össze. A csúcson kajáltunk ahol csontig hatoló hideg volt, pedig nem vagyok fázós. Hulla fáradtan értünk vissza a szállásra. Ping-pong-ozni még maradt energiám. 😛 Egy kék papucsot használtam ütőnek,mert sajátom nem volt és senkinél sem volt több plusz. Pótvacsi után kidőltünk aludni. Igeen!

Volt mégegy nap amikor a nagypályákra mentünk. Nem sokra emlékszem már de az északi oldalra átmentünk ahol mégrosszabb volt az idő mert majdnem lefújt minket a szél a hegyről. Ehhez társult régebbi barátunk a tejfölsűrűségű köd. A sifelvonón sikerült ledobnom a botomat, de a tanárom visszament érte… szerencse, hogy nem a szakadékba dobtam… 😀 Visszafelé egy 8 szeméyles buszba mentünk azt hiszem 16-an. A többiek annyit láttak az érkezésünkből, hogy kiszáll egy gyerek….. majd ugyanarról a helyről mégegy… és mégegy… és igy tovább. Mint a bohócok a kisautóba. 😛
Hazafelé tartottunk. Mindenki kapott az útra Rajec vizet. Ez sportkupakos ásványviz volt. Természetesen mindenki szivatta a másikat vele. A hatodikosok egymást fröcskölték amikor az egyik túl erősen nyomta meg az üveget. Én ebből annyit láttam, hogy egy nagy viznyaláb repül a mellettem ülő barátnőm felé…… és telibe találta az arcát… Sajnáltam szegényt de megszólalni nem tudtam a röhögéstől. 😀

Pár kééép :

Teáztunk és hát ez sikerült 😛

A csúcs 🙂

Felvonóóóó 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ez is egy érdekes reggel volt, ugyanis ha magunktól nem kelünk fel akkor sehogy, mert elfelejtettek ébreszteni minket. Gyorsan (sígatyában!!) megreggeliztünk, felmentünk fogat mosni és már indultunk is. A barátnőm elkezdett olvasni a buszon.
– Rosszul leszel! – mondtam neki.
– Igen. – és tovább olvasott halál nyugodtan.
Vègre!!! Már egy éve nem síeltem! Annyira örültem ennek, hogy elég nagy lendületem volt. Ime egy kép amin épp megyek igeeeeeeeeeeeeen :

Amikor az egyik társam elesett, segíteni akartam neki, de nem tudtam megállni, így hát átestem rajta…. Szegény… De a jó szándék vezérelt. 😀 Annyira összeakadtunk, hogy ott ültünk a hegyoldalon egy jó ideig mig végre sikerült kibogóznunk magunkat. Ezzel elértük, hogy lentről már a motorosszán indult el értünk. 😛 Ezen kivül aznap nem estem, úgyhogy büszke voltam magamra. Viszont nagyon hideg volt, ahhoz képest, hogy nem is a nagyobb siparadicsomban voltunk. Az erdős pálya le volt zárva pedig az a kedvencem. 🙁 Remélem majd szerdára elég hó esik, hogy mehessünk rajta. Holnap megyünk a nagypályákra. Már alig várom, bár kicsit félek, mert tavaly nagyon rossz idő volt. Amikor tartottunk egy kis kajaszünetet, elkezdtük enni a pótvacsis kekszeket, amik nagyon finomak voltak…. VOLTAK!.. De hát ezért készültek. 😛 Valahol ott lent, mélységesen lent kajóltunk :

Hazafelé (a szállásra) majdnem bealudtam a buszon. Aludtam volna, ha az egyik hatodikos nem énekel úgy előttem körülbelül mint Vásáry André. Amikor visszaértünk a barátnőmmel tanultunk, mert félünk a szóbelitől. Mondjuk én nem is az adott tantárgyat tanultam, hanem elkértem a fiú osztálytársamtól a föcikönyvét (meg lett beszélve, hogy ki milyen könyveket hoz), amiért még szerintem kapok, mert rózsaszin kiemelővel húztam ki és firkáltam össze hangulatjelekkel, szivecskékkel és egyéb más lányos szépségekkel. 😛 Na, mindegy…… Annyira álmosak voltunk, hogy egyből bealudtunk reggelig, most még az ágyam nyikorgása se zavart. 🙂
Hóágyúcskákkal nem vagyunk jóban. 🙁 De egy képet megérdemel ő nagysága  :

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

♥

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Igy kezdeni a reggelt! :))

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Legyen már hó! Ne értse senki félre, én nyárpárti vagyok, de ha már ennyire csontig hatoló hideg van akkor már legyen hó. hadd szórakozhassunk egymás dobálásával, betemetésével.. 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Gondolom mindenki ismeri a Mikulás történetét, úgyhogy ezt nem is részletezném. Nálunk az a szokás, hogy ötödikén este találjuk meg a csomagot a csizmánkban. Másnap mikulássapkában megyünk mindenhova, még suliba is. Idén az újdonsült acélbetkós bakancsomba kaptam a mikuláscsomagom. 🙂 Ime:

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: