Figyelmeztetés : A félreértések elkerülése végett leszögeznék pár dolgot. Például, hogy jól szórakoztunk, viszont a bejegyzésben ki fogom emelni a felettébb zavaró tényezőket.
Először is a 12 órás autóút. Kezdetnek megállított minket pár ellenőr és kérdezett pár kérdést. Ilyenkor megfordul az ember fejében a kérdés, hogy a több ezer kocsi közül ami elhalad miért pont a miénk volt szimpatikus. Azt hiszem ez még Magyarországon volt (nem vagyok benne biztos ugyanis nekem csak mesélték én ezt a részt átaludtam, végigdőlve a hátsó ülésen). Még Ausztriában vettünk az egyik benzinkúton húsos szenvicset. Na jó, zsemlés irtó nagy húsdarabot, hogy pontosabban fogalmazzak. Finom volt, nem állítom, hogy nem, csak első látásra rémisztő benyomást keltett, főleg amikor láttam, ahogy levágják a nagy húsdarabról azt a jó másfél centi vastag egységet.
Egész addig unalmas volt a kocsikázás amíg nem értük el a német autópályákat. Mondanom sem kell, ott már volt nézegetnivaló az úton haladó, járműnek csúfolandó négykerekűek között (azért nehogy már kihagyjam a kétkerekűeket sem). A rettentően felháborítóan kiborító dolog pedig, hogy egyik német benzinkútnál sem találtam elérhető legalább pár percre ingyenes wifi hálózatot. Egyetlen egyzser tudtam életjelet küldeni magamról, akkor is egy burgerkingnél (nem mellesleg el kellett külön kérnem a kódot ami cocacola volt.. -.-).
Megérkeztünk a szállodába, felpakoltuk a cuccunkat (liftekkel mentünk fúúúúj), majd én egyből wifit kerestem, Anyáék meg elaludtak.
Végignéztem minden információs lapot a szállodáról és sajnálattal vettem tudomásul, hogy nincs medencéjük. Ekkor nemtudván mit tegyek amíg az ősök aludtak, lementem a recepcióra ingyenes várostérképet kérni Heidelberg-ről. Amint kiszálltam a szörnyen veszélyes, ijesztő és kegyetlen liftnek nevezett transzportálási eszközből, a recepciós kérdezett tőlem.. valamit. Egy gond volt, hogy az a valami németül volt én meg csak értetlenül bámultam rá pár másodpercig, mire megszólaltam halál nyugodtan angolul. Minden rendben volt ezzel, megkaptam a térképemet, még be is jelölte rajta éppen hol vagyunk. Visszamentem a szobába, ahol Anyáék már ébredeztek és azt az utasítást kaptam, hogy keressem meg a sétálóutcát és a kastélyt a térképen. A sétálóutca a nagy úthálózatok között még elég nehezen volt megtalálható, de a kastély elképzelhetetlen nagy területet foglalt el. És nekem kb 15 percbe telt mire sikerült megtalálnom…
Elsétáltunk a belvárosba körülnézni. Rettentő szomjunkat észrevéve, beültünk a Hard Rock kávéházba és étterembe. Nagyon szeretem ezeket a helyeket, mindig jó zene szól, híres hangszerek és ruhadarabok vannak kiállítva, valamint jó a kaja. Na de nem itt, nem elég, hogy normális narancslé nem volt, már itt is foci ment a tévébe, zene sehol, a pincérnő meg flegma volt és semmit nem tudott elintézni. Hatalmas csalódás volt a számunkra. Egyetlen előnye, hogy kintre ültünk le (mivel a focimeccsel járó üvöltözést inkább kihagytuk) a szemközti üzlethelyiség egy fagyizó volt és teljesen rákoncentráltam a fagyi-meregetésre pihizés alatt. Még egy utolsó szörnyűség, hogy itt sem volt wifi tehát megint nem voltam képes életjelet küldeni magamról. 
Az a bizonyos fagyizó
Utána sétáltunk még kicsit, ahol az emberek 90 százaléka nem vett figyelembe és nekem jött. Végül leültünk egy stílusos étterembe, ahol hawaii szendvicset ettem és meg voltam vele teljes mértékben elégedve. Itt volt két pincérnő aki nagyon hasonlított egymásra és én ügyesen össze is kevertem őket. Apának nem jutott eszébe a szósz neve ami jó lett volna az ételéhez. Utólag viszont beugrott neki és az én feladatom volt szólni a pincérnőnek. Aha… Persze, hogy a másikhoz mentem oda hadarni pontosan mit is szeretnék, ő meg nagyra nyílt szemekkel nézett rám. Upsz.. Végül utolsó előtti reménysugárként megkérdeztem van-e elérhető wifi hálózatuk. A válasz : nincs, miért lenne? …
A szállódában már tudtam internetezni. A zuhanyzó nagyon tetszett kb egy órát álltam a forró víz alatt, amit mint kiderült a bőröm nem kampányol, ugyanis miután kiléptem a zuhanyból olyan vörös volt a bőröm mint egy túlkontrasztozott ráknak.
Oldal ajánlása emailben
X
Ezekhez egyszerűen nem fűzök semmit, mindenki gyönyörködjön csak a színekben. 🙂
A bakancsos kép ugyebár nem maradhat el. 😛
Te véleményed:)