Egyik reggel arra ébredtünk, hogy valahol a folyosón az egyik tanár elorditotta magát, hogy jó reggelt. Alig birtunk kikászálódni az ágyból. Épp, hogy elkészültünk, már mehettünk le reggelizni. Finom halas szendvics, amit a többség nem szeret, de én igen. 🙂  Elindultunk először a többi csapatot lerakni , egy másik busszal pedig a nagypályára. Hatalmas köd volt, alig láttuk egymást. Kétszer sikerült elesnem.  Elűször szimplán elestem és beteritett hóval az egyik társam amikor segiteni akart. Belém is jött rendesen, a siléce a combomba állt és akkor mégegy sitáboros átesett rajtunk. Kellemes volt… kész láncreakció. Másodszorra az erdős pályán mentünk, amikor összeakadt elöl a két lécem, felmentem a hófal feléig és visszapattantam, A barátnőm annyira nevetett rajtam, hogy attól esett össze. A csúcson kajáltunk ahol csontig hatoló hideg volt, pedig nem vagyok fázós. Hulla fáradtan értünk vissza a szállásra. Ping-pong-ozni még maradt energiám. 😛 Egy kék papucsot használtam ütőnek,mert sajátom nem volt és senkinél sem volt több plusz. Pótvacsi után kidőltünk aludni. Igeen!

Volt mégegy nap amikor a nagypályákra mentünk. Nem sokra emlékszem már de az északi oldalra átmentünk ahol mégrosszabb volt az idő mert majdnem lefújt minket a szél a hegyről. Ehhez társult régebbi barátunk a tejfölsűrűségű köd. A sifelvonón sikerült ledobnom a botomat, de a tanárom visszament érte… szerencse, hogy nem a szakadékba dobtam… 😀 Visszafelé egy 8 szeméyles buszba mentünk azt hiszem 16-an. A többiek annyit láttak az érkezésünkből, hogy kiszáll egy gyerek….. majd ugyanarról a helyről mégegy… és mégegy… és igy tovább. Mint a bohócok a kisautóba. 😛
Hazafelé tartottunk. Mindenki kapott az útra Rajec vizet. Ez sportkupakos ásványviz volt. Természetesen mindenki szivatta a másikat vele. A hatodikosok egymást fröcskölték amikor az egyik túl erősen nyomta meg az üveget. Én ebből annyit láttam, hogy egy nagy viznyaláb repül a mellettem ülő barátnőm felé…… és telibe találta az arcát… Sajnáltam szegényt de megszólalni nem tudtam a röhögéstől. 😀

Pár kééép :

Teáztunk és hát ez sikerült 😛

A csúcs 🙂

Felvonóóóó 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ez is egy érdekes reggel volt, ugyanis ha magunktól nem kelünk fel akkor sehogy, mert elfelejtettek ébreszteni minket. Gyorsan (sígatyában!!) megreggeliztünk, felmentünk fogat mosni és már indultunk is. A barátnőm elkezdett olvasni a buszon.
– Rosszul leszel! – mondtam neki.
– Igen. – és tovább olvasott halál nyugodtan.
Vègre!!! Már egy éve nem síeltem! Annyira örültem ennek, hogy elég nagy lendületem volt. Ime egy kép amin épp megyek igeeeeeeeeeeeeen :

Amikor az egyik társam elesett, segíteni akartam neki, de nem tudtam megállni, így hát átestem rajta…. Szegény… De a jó szándék vezérelt. 😀 Annyira összeakadtunk, hogy ott ültünk a hegyoldalon egy jó ideig mig végre sikerült kibogóznunk magunkat. Ezzel elértük, hogy lentről már a motorosszán indult el értünk. 😛 Ezen kivül aznap nem estem, úgyhogy büszke voltam magamra. Viszont nagyon hideg volt, ahhoz képest, hogy nem is a nagyobb siparadicsomban voltunk. Az erdős pálya le volt zárva pedig az a kedvencem. 🙁 Remélem majd szerdára elég hó esik, hogy mehessünk rajta. Holnap megyünk a nagypályákra. Már alig várom, bár kicsit félek, mert tavaly nagyon rossz idő volt. Amikor tartottunk egy kis kajaszünetet, elkezdtük enni a pótvacsis kekszeket, amik nagyon finomak voltak…. VOLTAK!.. De hát ezért készültek. 😛 Valahol ott lent, mélységesen lent kajóltunk :

Hazafelé (a szállásra) majdnem bealudtam a buszon. Aludtam volna, ha az egyik hatodikos nem énekel úgy előttem körülbelül mint Vásáry André. Amikor visszaértünk a barátnőmmel tanultunk, mert félünk a szóbelitől. Mondjuk én nem is az adott tantárgyat tanultam, hanem elkértem a fiú osztálytársamtól a föcikönyvét (meg lett beszélve, hogy ki milyen könyveket hoz), amiért még szerintem kapok, mert rózsaszin kiemelővel húztam ki és firkáltam össze hangulatjelekkel, szivecskékkel és egyéb más lányos szépségekkel. 😛 Na, mindegy…… Annyira álmosak voltunk, hogy egyből bealudtunk reggelig, most még az ágyam nyikorgása se zavart. 🙂
Hóágyúcskákkal nem vagyunk jóban. 🙁 De egy képet megérdemel ő nagysága  :

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vasárnap : Indulás : Sitábor 1. nap :

Hatkor keltünk anyuval. Már reggel jöttek a bajok, amikor nem találtuk a pótvacsis kaját. Kerestük a fürdőszobában is, mègsem volt meg.  A kesztyűs dobozban leltük meg.. Akkor rakhattam bele amikor a sícuccaimat szedtem ki… Uppsz.. Taxival mentünk a gyülekezőhelyre, mert rá volt fagyva a jég az utakra és anyu nem mert elindulni az Alfával. Odaértünk épségben, nagyban pakolunk ki, erre szól a tanárom, hogy azonnal menjünk onnan, mert megy a busz. A csúszós jégen elestek páran.. ( a legcsúszósabb helyre állt a busz, mondjuk nem hibáztatom, mindenhol jég volt ) Eddigi sítáborok előtt, mindig a suli előtt gyülekeztünk, de most az OBI parkolóba kellett menni. Ez azzal járt, hogy az OBI-ba kellett elmenni wc-re, még indulás előtt. Végre indulhattunk. Integettem anyunak a buszból. Szegény már majdnem megfagyott, amig várta az indulást. Legutálatosabb emberkét a sítáborban nem nevezném meg, de azt említeném, hogy sajnos a buszon elég közel került hozzánk. Na, mindegy, úgyis végig zenét hallgattam vagy mással beszélgettem. Út közben, nagyon jólesett, hogy anyu csomagolt a kedvenc nesquick-es nyulas csokimból. 🙂

Természetesen a sítábor egyik igaz legendája is jött velünk Szlovákiába : Mázskutya 😛

Az autópályán már alig volt hó, úgyhogy kezdtem megijedni. Az unalom csodákra képes ( ha nem mindenre ). Játszottunk Mázsakutyával (érett nyolcadikas létünkre igen), már ott tartottunk, hogy unalmunkban enni fogunk. 😀 Repült a fejem felett wellness magazin, szállt felém csokipapírból hajtogatott kisrepcsi. Végreee megérkeztünk!

Ki kellett pakolni a buszból az összes csomagot ( ha belegondolunk hogy mindenkinek van legalább három csomagja..) . Ping-pongoztunk meg üvegeztünk. Az üvegezést hamar meguntam, mert nem akartam senkinek a büdös lábát szagolgatni. A ping-pong nagyon tetszett, mert forgóztunk, így mindenki játszhatott. Vacsora után lehoztuk a bakancsokat a szobából ( elfelejtettük, de nem buktunk le 😛 ). A pótvacsoránál volt gyümi, meg egy pár sütikeee. Én hoztam háztartási kekszet, amik állatalakúak voltak. Addig szedegedtem ki őket a csomagból, mire kész állatkertet építettem a farmeromra.

Hát nem cukik? 🙂 Ha valaki rájön, hogy felülről a második állatka mit ábrázol, az értesitsen, mert sehogy se tudtunk rájönni. Mindenkinek más véleménye volt szegény teremtményről.
Zuhanyozni indultunk, amikor közölték, hogy rendezzük át a szobát. A mi emeletünkön csak nekünk kellett a közös fürdőszobába járni. A hetedikesek (akikkel egy szobába voltunk) elmentek tusolni, mi meg vártuk a sorunkat. Egyszer csak a folyosón kívül mindenhol elment a villany, merthogy takarodó volt. De jó.. Gyorsan lezuhanyoztam a barátnőm húgáék szobájában, mert kaptam tíz, azaz tíz percet. Elindultunk lefeküdni aludni… Szerintem is sutyorogjatok egész éjjel (érti akire tartozik) 😀  . Végülis amúgy se aludtam volna sokat, mert izgultam a másnap miatt, meg mert a testhelyzetemen nem tudtam változtatni anélkül, hogy ne nyikorgott volna rohadt hangosan az az ősrégi ágy. Holnap síelünk!!! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: