Hol is kezdjem? 🙂 Nagymamámmal, keresztanyukámmal és nővéremmel, elmentünk a bonyhádi telepre segiteni sétáltatni. Nagyon jó érzés volt kicsi örömet szeretni az édeseknek. A legtöbb egész séta alatt csak ugrálni tudott. Néhány kutyusról képpel is szolgálhatok. Ezzel a bejegyzéssel azt is hangsúlyozom, hogy ha esetleg elgondolkoztál már kutya tartáson, akkor ajánlom figyelmedbe a menhelyeket, telepeket. Azzal, hogy örökbefogadod őket nem csak a telepeknek segitesz, hanem egy életre szóló társat kapsz aki nagyon hálás lesz, hogy te lehetsz a gazdija. Nem is irok többet inkább beszéljenek a képek.
Ez a szépség szinte lefényképezhetetlen volt, legalábbis nem volt egyszerű. Le nem tudom irni, mennyire örült ő is, hogy sétálhat kicsit. 🙂

Ő itt az én kedvencem. Az ő neve Gordon. Mint látszik nagyon bámatos, gondolom már régóta várhat gazdira. 🙁 Úgy elhoztam volna.

Neki is egy külön története van. Körülbelül egy hónapja került oda a testvérével együtt. Még mindig nagyon félnek, nagyon sétálni sem akarnak, alig pár métert. Onnan vissza visszük és csak ül, csendben. Ez azért van mert előző gazdija kövekkel dobálta, ha dühös volt. Nem értem, hogy lehetnek ennyire szivtelen emberek? :S

Ők is ritkán álltak meg egy-egy képre.

Az Ő neve Ice. Egyszerűen gyönyörűséges. *-*

Reni kedvence, Enzo. 2012 februárja óta ott van. 🙁
Egy szemeteskocsi mellett egy elég lepukkant helyen egy ilyen élénk szinű napraforgó annyira jól mutatott, hogy megörökitettem. 😛

Ez a szép virág egy kis betonhidszerűség alatt lapult. A háttérben épp az egyik önkéntes sétáltatja az egyik kutyát, épp mint mi. 🙂

Noni és Kim. Nagyon kemények. 😛

Reni és egy csöppség. 🙂

Szóval, ha tudsz bármit segiteni ezeknek a kis husiknak, azt örömmel fogadják. Ha jól tudom szombatonként szoktak sétáltatni, de akár egy zsák tápnak is örülnek. Mi is segitettünk nekik. 🙂 Látszik rajtuk mennyire várnak egy szerető gazdit, bár azt is megfigyelhettük, hogy a legtöbb eb mennyire jobban érzi magát, mert sokkal rosszabb helyekről érkeztek. ♥

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tegnap Nonival edzés gyanánt kitekertünk a Desire, ahol lőttem pár képet a telómmal. A legjobb amikor suhansz le a dombokon, miközben Asking Alexandria – Stand up and scream albuma megy a fülesedbe. Miközben már hazafelé tartottunk, majdnem áthajtottam egy meztelen csigán. Most nem azért, hogy fujj meg ilyenek, csak sajnáltam mert nem sokon múlt, hogy megöljem szegényt. 🙁 Szedtünk pitypang leveleket a nyusziknak meg a tengericocáknak és zúztunk haza. Én ha egyszer bicóra ülök.. A bicikliből kiálló drót összevagdosta kicsit a lábam, úgyhogy amikor hazaértünk első feladatom volt lefertőtleniteni a sebeket. 🙁 hüpp. Na nem baj, ez is meg volt, de asszem mára meg a többi napra marad a spinning. Jó volt azért majd megyünk máskor is. 🙂

Ohh hát ez a pókica nagyon aranyosan csak ott szövögetett. 🙂  Még boritóképnek is el tudnám képzelni. 😛

Selfie nem nagyon lett felhasználható mivel EGYESEK úgy indultak el, hogy csinálunk selfiet mire odaértünk, meg már nem akart, ezért a lehető legérdekesebb fejeket sikerült elkapnom. 😀

Ezen a képen én ülök a koszba és csinálom a fotócskákat.

Három kacsahaveromat majdnem elfelejtettem, szerencsétleneket elijesztettem a pihenésből.. Ne harizzatok!! 🙁 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Bazsi új kutyusa. Kicsit rosszcsont, de mindenki szereti (ha nem rágcsálós hangulatában van)! Van ember aki a harapása miatt orvosnál kötött ki, úgyhogy vigyázni kell a kis vérebbel!:)

De hát most olyan édesen szunyókál. Nem lehet neki ellenállni. 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mivel a legtöbb tábornap volt, nem nagyon rakok mert nem használhattam telót, szóval most fotókat hanyagoljuk. Viszont irni se nagyon tudok a táborról. A fizika az fizika, a kriminalisztika meg kriminalisztika. Pár selfie-t elnyomtam táborozókkal, meg hétvégi utazásokból született fotókkal szolgálhatok. Illetve, most az egész utazásomból, csakúgy töltögetek képecskéket.

Ezúgy sikeredett,hogy élőben nem láttam a mosolyt.Leszedtem a képeket.jéé   Bakancsos kép nem maradhatott el. 🙂   repcsiiii

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

7. Nap : Tábor elsõ napja, ami egyben az utolsó is
Hajnali háromkor egy nagy csattanásra ébredtem. Fogalmam sem volt mi lehetett az, ígyhát visszaaludtam ( azt hittem csak az álmomban volt ). Reggel megtudtam, hogy amikor apa barátja megfordult éjjel, lenyomta a kutyát az ágyról, az puffanással leesett, majd valamit magára döntött, nah annak volt nagy hangja. Szegény Dexter. (Jó van! ^^)
A tábort, nem tudom hosszan leírni, többet nem is megyek. Nem elég, hogy én voltam a legidõsebb, agyilag szerintem az összes együttvéve nem tett volna ki egy átlag embert. Például rajzoltunk. Az enyémmel volt a hú meg haa mert kidolgoztam a szemeit, árnyékoltam meg minden, õket maradtak a pálcikaembereknél. Én nem akartam fogócskázni, vagy össze vissza rohangálni értelmetlenül. Vagy olyat játszani, hogy mi van a hátamra írva. Szóval az én részemrõl ennyi.
8. Nap : Kezdés az edzõteremben
Reggel végigvezettek az edzõteremben és találtam egy olyan biciklit, amivel én nagyon elleszek és sportolok is. Egy videojátékot játszol, sárkányokat kell elkapnod, egy bicikliszerū valamivel. Ha dombon megy felfele, nehezebb tekerni, lefele gurulsz. Elnéztünk a futógépek felé is, ahol saját tv volt beépítve.
Mehettünk a könyvtárba. Jó másfél órát elvoltam, de nem kölcsönöztem semmit. Egyrészt mert úgy gondoltam nehéz, másrészt mert csütörtökön lesz 4 órám erre és az edzõteremre. Hazaértünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk bevásárolni. Természetesen rohantam volna a hot topic-ba, de elõbb moziztunk. Megnéztük a távozz tõlem sátán-t, ami azt hittem nehezebb lesz angolul. Nem, nem volt az.
Azután beszabadultam a boltokba. Vettem két bandapóló, egy bandás karkötõt, egy bandás kitūzõt és egy minecraft-os kitūzõt Biankának. Elnéztünk a Lids-be, hogy Miami Heat-es sapit szerezzek Rékunak. Annyi fajta volt, hogy megállapodtam, még úgyis jövünk, megkérdezem tõle milyet szeretne.
Vacsira ettünk ,, megveszem a boltban azt bevágom a mikróba” kaját, ami meglepõen finom volt. Játszottam Dexterrel is kicsit. Egész este zenét hallgattam.
Majd elfelejtettem, amikor hazafelé jöttünk annyira esett, hogy a kocsik konkrétan úsztak. Csak a kocsiig gyors léptekkel mentünk, mégis olyan vizesek lettünk mintha zuhany alatt álltunk volna.

 Szívecskeorrú.Kicsit esik.

Kinyúlt az eb. Szerzemények 😛 .

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel, miután felkeltem, egybõl mentem a dolgomra. Elsõ dolgom volt, hogy szeljek fel uborkát a vízbe amit inni fogunk.. Hát biztos jó volt.. Én nem nagyon értem. Aztán répát szeltem, meg gombát fūszereztünk. Apa barátja mondta, hogy a fokhagymás mátogatós szósz, az a dolog amit anyu kifejezetten mondaná, hogy nem szabad, egészségtelen. De egyszerūen annyira finom volt. Volt.. 🙂 Egyszer csak hallom a hírt, hogy Daisy (másik kutya) eltūnt, de megtalálták két háznál odébb, a lakásban rágcsálta az ottani kutya csontját. Hogy hogyan jutott el odáig senki sem tudja, de nagyon cseles. 😀
Nemtudom miért de a legtöbb vendég megkérdezte, hogy Magyarországon tél van-e (?). Hogy honnan szedték azt nemtudom. Az egyik vendégnek fel kellett fújnom egy elég ijesztõ rózsaszín flamingót, aminek rendkívül örült és tök normálisnak gondolja (?!!!).
Miután az utolsó vendég is távozott, bementünk a medencébe. Egyszer csak annyit hallani, hogy ahol lejt a talaj elkezdett apu barátja hatására ömleni a víz. Nagyon vicces volt, mert majdnem apu barátja is kifolyt a vízzel együtt.
Épp úgyanígy a fotelben ültem, magamhoz húzott lábakkal, írva a blogot, amikor úgy döntöttem kész, ideje felállni, erre szerencsétlen Daisy-t fejberúgtam. Úgy sajnáltam, de a fotel lábánál volt és észre sem vettem, hogy odakuporodott. Nagyon besértõdött rám. :'(
Este desszertet jégkrémszendvicset ettünk, ami eszméletlen finom volt, mert m&m’s-es kekszek közé volt zárva a fagyi. Nyamm. Sajnos ezt is olyan gyorsan megettem, hogy ne, fotóztam le. Uppsz! ^^’

Igen direkt az asztalra fókuszáltam.

Este rajzolgattam. Egy fél Demóna. Egész akart lenni de nem fért ki. 😀

És õ Daisy. A hõs. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Elmentünk a chil-e fesztiválra, amit Chili-ben rendeztek, július 4-e alkalmából. Félreértés ne essék nem volt chili, nem volt semmilyen erõs fūsseres kaja, voltak természetesen kajáldák, ettünk is egy mcwrap szerūséget. Volt egy olyan játék, ahol aranyhalat lehetett nyerni. Úgy mūködött, hogy ping pong labdákat kellett kicsi szájú üvegekbe dobálni. Ha három sikerült, nyertél egy barna, foltos halat, ha hat sikerült, akkor nyertél aranyhalat. Nyerj egy kívánságot volt a neve. Láttunk egy olyan játékot is, aminek az volt a lényege, hogy egy mozgó ugrálóváron álssz, középen van egy nehéz labda egy madzagon és le kell löknöd vele a többi embert. Volt egy csomó gyönyörū autó egy verseny alkalmából. Sok-sok mustang-gal. *-*
Kaptam egy táblácskát, errõl majd lesz kép is. Miután hazajöttünk, grilleztünk csirkét meg zöldségeket. Nem, nem volt rossz a grillezett karalábé, kifejezetten finom volt. Úgy döntöttünk eszünk desszertet is. Elmentünk egy olyan fagyishoz, ahol volt mályvacukor izū fagyi is. Kértem kis adagot, mert gondoltam az csak egy gombóc, jól lakok vele pont. Aha….. Egy hatalmas adag fagyit kaptam, ami nagyon finom volt, de miközben ettem a végefelé már karamella íze volt. Este 10-kor elvittek engem tūzijátékot nézni megint. Hatalmas volt és olyan hangosan visszhangzott a házakról, mint a puskalövés. Volt egy vízesésszerū csillogó robbanószutyi is, ami nagyon sokáig csak lebegett lefele. Ezt sajnos annyira bámultam, hogy nem kaptam le. Majd elfelejtettem, délután fürödtünk a kertben lévõ kismedencében. Lejtett a talaj alatta, és én majdnem kiestem ezért matraccal együtt a szélén. Azt mondjuk nem értem, hogy én a vízben is megfagytam, meg tūzijáték alatt is. Apa barátja meg lazán rövidujjúban meg rövid gatyában. (Én pulcsiban, bakancsban, hosszúgatyában akartam megfagyni.)

Az egymástlelökõ játék.

A nyerj halat jàték.

A hatalmas ‘kis adag’ .

Kalapossal yeeeey!

Táblácskaa

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

5-kor kellett kelnünk…körülbelül két órácskát tudtam aludni mert izgultam. Azt az idõt is úgy, hogy hasonfekve a bokámtól lefelé lelógtam az ágyról. Ráadásul még nyikorgott is, pont mint sítáborban. (Hogy én ezeket mindig kifogom…) Terv szerint eljátszottam a sántát (ez egy hosszú történet, hogy miért, aki tudja az tudja) , de végül lemondtuk a kerekesszéket és nem kellett eljátszanom a rokkantat. Check in is megvolt már és elég lazán nekiindultam egyedül. Amikor elbúcsúztam Bazsiéktól, bevallom kicsit elkapott a pánik, hogy úristen egyedül vagyok jézusommilesz. Végül semmi gond nem volt. Ellenõrzõ kapuknál direkt megkérdeztem, hogy le kell e vennem a bakamcsomat. Acélbetkós, mit is gondoltam… Azt mondták, nem kell, nyugodtan menjek át a kapun. Aha….. Elég hangosan sípoltam be. Na mind1…. Azután amikor már egyenesen a gépbe vonultunk akkor a szívbaj kerülgetett, ugyanis a sor pont úgy állt meg, hogy én a repülõ és a gépbebeszálló folyosó találkozásánál álltam. Jó vicc. Végre beszálltunk, a helyem is megtaláltam erre egy turbános mellettem kezd pakolászni. Könyörögtem, hogy ne mellém üljön. Hála az égnek három sorral arrébb ült. (Nem nem ítélem el, de szerintem egy turbános mellett senki sem repülne nyugodtan.) A közvetlen mellettem lévõ hely üres maradt, úgyhogy jó sok hellyel gazdálkodhattam. Nagyon örültem volna, ha az ilyen ūrlapot nem kellene kitöltenem, elvégre legfrisebb információim szerint 16 még nem vagyok és a papírka szerint nem kellett volna kapnom. Szóltam a légiutaskísérõnek, de annyit mondott, hogy töltsem csak ki. Õ mondjuk nem kedvelhetett túlságosan, mert amikor tollat kértem a laphoz annyit mondott, hogy nála nincs. (Ja, és mindig beleütött a székbe amin ültem, de ez már részletkérdés…) A kilenc és fél órás útból az elsõ négy és fél óra hamar elúszott, de a maradék öt az kész kínzással ért fel. Mondjuk az a rész még izgi volt amikor elkezdett rázkódni a gép egy felhõbe, de annakhamar vége lett. Az óceán is érdekes volt….1 ÓRÁIG az volt… A többi 5 kicsit már unalmas. Gondoltam mivel egyedül repülök biztos lesz valami izgi, pèldául egy õrült légiutaskísérõ, vagy egy elesõ ember aki eltõri az orrá, de mégcsak a szárnyon sem ült semmi érdekes.

Még Bécsben.Nem tudom miért de nem tudtam elfordítani. 🙁

Átszállás Torontoba
Toronto reptere gondoltam nem lehet olyan nagy. Hát tévedtem, hatalmas. Ami azt illeti a 4 és fél óra helyett 7 és felet vártam, mert vihar volt és késett. Annyira nagyon álmos voltam már. Amikor végre lehetett menni a géphez, megláttam milyen géppel kéne menni. Aha… Két sor volt benne össz-vissz, és kb 10 hely. Propellerekkel felszerelve nekiindultunk az útnak. Sokkal ijesztõbb volt ilyen kis géppel repülni. Akkorát sikítottam, mert egy bogár volt a tenyeremben. Jézumm nagyon megijedtem. Megérkeztem, elmentünk enni ahol fél adagot kértem, erre még a fél adag is kétszer akkora volt mint amit én szoktam kajálni. Hazajöttünk, Dexter nagyon örült nekem. 🙂 (õ egy kutya 😀 )

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel a szívbaj kerülgetett, hogy otthon hagyok valami létfontosságú dolgot… Nõvéremtõl elfelejtettem elkérni a fényképezõgépét, tehát úgy döntöttem én magam megkeresem. Úgy indultam neki, hogy biztos a gép meg lesz a töltõ meg nem…. Aha…. A töltõ meg volt de a gép nem. Uppsz…. Véégre elindultunk… Làttam, egyik ismerõsömet amikor még nem értünk ki a városból és fájt, hogy jó barátom és mégcsak nem is keresett az indulásom elõtti napon… Remélem ezt a bejegyzésem õ is olvassa bár kétlem. Mindegy is 🙂 . Szóval amikor megálltunk pihenni a benzinkúton nem voltunk benne biztosak, hogy be lehet menni a hátsó ajtón. Ezért az egész épületet megkerültük. Bentrõl láttuk, hogy be lehetett volna jönni, mégis az elsõ ajtón át távoztunk és kerültük meg az benzinkutat megint. Okké 😀
Megérkeztünk, elzúztunk enni, aztán mentünk a szállásra. Nagyon aranyos igazából, de még nem maradtunk ott. Lenéztünk városba, voltunk az árkádba, sétáltunk hidakon. Ezekrõl van pár kép. A Széchenyi téren fagyiztunk és néztük a szökõkutat. Ez azért volt érdekes, mert volt amikor csak párát fújt a földbõl, olyan apró cseppecskéket, hogy nem is érezted õket amikor beleálltál. A kisgyerekek azzal játszottak, hogy ahol kitörni készült a víz, leraktak egy mūanyag poharat a földre és a vízsugár kilõtte magasra. Kaptam egy nagyon szépszégesz avenged sevenfold-os nyakláncot. 🙂 A szállásra visszatérve a Balázs vízforralóban megfõzte a virsliket amiket vettünk. 😀 Nem volt rossz.
Kipróbáltuk a jacuzzi-t és a szaunát. A jacuzzi szélén díszként szolgáló kagylók és csigaházak voltak. Egészen addig amíg bele nem dobtam a medencébe… Vicces volt nah . 😛 Röviden ennyi volt a mai nap.

Az a bizonyos szökõkút.Ez a híd a Mosoni-Duna és Lajta folyó összefolyásánál van.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A már korábban emlitett játszótéren nem csak punnyadunk ám 😛

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: