Reggel hatkor már fent kukorékoltunk anyuval. Lementünk reggelizni. Minden reggel kívánnék ilyen reggelit. Igazából nem volt annyira nagy szám de ahhoz képest hogy nem szoktam reggelizni az volt. Utána lementünk a városba és megkerestük az arénát. Furcsa volt hogy nincsen sehova kiplakátolva a koncert. Anyu már ijesztegetett hogy elmarad vagy máshova tették át. Találtunk egy karácsonyi vásárt.
Itt is rengeteg ember volt, egymás fülébe nyomták a kaját, akkora tömegnyomorban találtuk magunkat. Vettem négy darab ilyen kókuszos szutyit. Nem, ennél jobb elnevezéssel nem tudok szolgálni. 😀 Apa azt mondta, meg kell tanulnom a nevét, de még interneten se találtam meg. Végülis mindegy, a lényeg, hogy nagyon finom és laktató volt. Anya egy kávét én meg egy forrócsokit ittam a starbucksban. Ki ivott már narancsós forrócsokoládét? Én nem tudom, hogy ki találta ki, de az egy zseni. Még a poharamon is karácsonyi díszítés volt. 😛
Ezután találtunk egy ajándékboltot. Itt vettem néhány embernek karácsonyi ajándékot. Leírnám, de tudom, hogy ők is olvassák. 😉 Visszafelé sétálva már láttam pár bandapólós emberkét, úgyhogy kezdtem megnyugodni. ( Az mellékes, hogy minden ilyen esetnél sikongatni kezdtem.. ) Visszamentünk a szállodába szusszanni egyet, mert még volt több mint két óránk és szatyrokkal megpakolva amúgy sem akartunk menni. Beszéltünk apával. Azzal dicsekedtem, hogy még életemben nem beszéltem ennyit angolul (anyu nem tud) és, hogy idegeneknek kivánok egészségemet tüsszentés után. 🙂
Háromnegyed ötkor indultunk a koncertre. Még az utcán is alig láttam pár embert aki BFMV-os pólóban igyekezne az aréna felé. Amint odaértünk láttuk, hogy már hosszú, kigyózó sor várakozik a kapuknál, amik csak fél hatkor nyitottak. A pólóárusok, mint az őrültek tukmálták rá az emberekre a pólóikat. Volt pár olyan fickó is aki jegyet akart eladni az utolsó pillanatban. Fél hatkor végre kinyitották a kapukat! Mindenki özönlött befelé, pedig még bent is várni kellett. Mi addig megnéztük a többi BFMV árust. Kaptam egy pólót és egy nyakláncot is. 😛
ÉÉÉÉsss bejutottunk az arénába. Nem tudom mi számit nagynak, de szerintem nagyon nagy volt az aréna. Jó mondjuk én személy szerint nem sokat voltam arénákban. Ahogy odaértünk a helyünkre, láttuk, hogy le van takarva. El kellett mennünk egy olyan helyre ahol adtak másik jegyet.. Bár nem sajnáltuk, mert közelebb lehettem a zenekarokhoz. Amikor odaértünk meglepődtem, hogy a szinpadon Young Guns logóval ellátott diszlet ragyog. Ennek nagyon megörültem. Szeretem őket, de annyira el voltam foglalva a másik kettő bandával, hogy nem néztem meg lesz e valaki még ott.
Elkezdődött, persze, hogy a kedvenceimet játsszák, mint például a Bones-t. A videóimban annyi hallatszik körülbelül, hogy recsegés (a hangos zenét nem volt képes felvenni a telefonom egy bizonyos határ után) és az én üvöltő hangom keveredik. Halláskárosodás elkerülése érdekében nem rakom fel a videót. 🙂 A Young Guns után következett egy kisebb szünet. A mellettem ülő két lánnyal beszélgettem. Nagy üdvrivalgás tört ki amikor felhúzták az Asking Alexandria plajátját. Ahogy az albumboritón is van kiállitották a mondhatni automatákat. ÉS jöttek !! Annyira sikonyáltam, hogy a hangom köhögésbe mászott át, mint valami főgonosznak egy filmben. 😀 Engem annyira nem érdekelt mit mondanak a mögöttem ülők, vagy hogy látnak-e valamit. Én felálltam és úgy tomboltam, üvöltve a szöveget. A mellettem ülő két lány szintúgy. Jó ez most gonoszságnak hangzik, mert egész koncerten állva maradtam, de mentségemre szóljon, hogy ott álltak a szinpadon a kedvenceim. Legutoljára játszották a kedvenc számomat : The death of me. Ez a csengőhangom is. Anyunak nem tetszett mert, hogy a frontember csuklyában énekelt és, hogy káromkodott meg köpködött a szinpadon. Hát igen ő nem ismerte a bandákat, csak elkisért engem. 🙂
(a kép minőségétől mindenki tekintsen el)
És jött a fő fő fő… a Bullet For My Valentine!! Az elején amikor még valami aláfestő zene ment, rávilágitottak egy discogömbre (?) ami szétszórta a fényét az egész helyiségben. A Waking the demon-nal kezdtek. Egyszerűen imádom ezt a számot és ugráltam rá mint egy idióta. ( mondjuk melyik számukat nem imádom? ) Elindultak a kivetitők is már. Olyan jó volt ennyi olyan emberrel lenni aki ugyanazt a zenét szereti mint én. Amikor következett a Last fight cimű szám, lassabban kezdődött és Matthew ( a frontember ) hagyta, hogy a közönség énekeljen. Ezt megtaláltam később youtubon is : http://www.youtube.com/watch?v=R2HmABZlnOY
A videóban nem látszik, de nagyon sok ember öngyújtóját a levegőbe tartotta. Onnan ahol én ültem (illetve nem ültem :D), az egész nagyon látványos volt. A Temper temper albumukból játszottak. El sem tudtam hinni, hogy ott vagyok és látom Matthew-t. :)Egy elég hosszú gitárszólót is kaptunk, amit fel is vettem, csak a végén belesikitok meg a mögöttem lévők is. Ezt a videót később töltöm fel. 🙂
Amikor lementek a szinpadról, anyu el akart menni, de én tudtam, hogy számitanak rá, hogy visszahivjuk őket. Eljátszották utoljára az örök kedvencet, a legnagyobb slágert, erről a számról ismertem meg őket, ez a Tears don’t fall. Egyszerűen annyira orditottam, hogy szerintem már hangom nem volt a végére. Sajnos muszáj volt befejezni egyszer a koncertet, úgyh anyu is feltápászkodott, és elindultunk…. 🙁
Hazasétáltunk, és anyu egyből aludt én alig tudtam eladluni, az izgalom éberen tartott. 😀 Nem akartam másnap hazamenni.
A koncerten láttam nagyon érdekes embereket. Én nagyon szeretem azt ha valaki feltűnő, de volt egy nagyon ijesztő csaj. Hosszú, fehér parókája volt és minden arcrészébe piercing. Ehhez társult a piros kontaktlencse is. Fapofával végignézte az egész koncertet. Ez azért durva.
Te véleményed:)