Tegnap nővéremmel a hó alkalmából megnéztük a Jégvarázst. A drága lejátszó nem engedett tekerni a filmben, voltak kisebb komplikációk. Akik látták a mesét biztos emlékeznek arra a részre amikor Anna elmegy megkeresni Elsát és betér abba a kunyhóba. Mindig oda ugrott vissza a film. Körülbelül hússzor ha nem többször hallottuk, hogy : Hu-húú nyár végi vásár!
Rengeteget nevettünk a filmen. Ma reggel pedig megpillanthattam tetőablakban, hogy milyen szép amikor magasból nézed ahogy esik a hó. *-*
Csak nem bírtam ki, hogy ne csináljak ”esik végre a hó” bejegyzést. Reggel amikor felébredtem már annyira vártam, hogy ki se lássak a tetőablakon a hófedő miatt. Erre kinyitom a szemem és nem a fehér eget látom? Nagyon csalódott voltam, egészen addig amíg ki nem keltem az ágyamból és meg nem láttam az ablak alját. Láttam pár pici hópelyhet. Egyből rohantam le a lépcsőn (félig felöltözve), hogy meglessem várva-várt fehér pihéimet. Kora reggel az ablak előtt ugráltam, hogy végre esik a hó (ekkor még volt kb 2 centis hó :D).
Igen, jól tudom, hogy kevés ember örül a hónak. Főleg aki minden reggel járművel jár a dolgára. Ezt én is sajnálom, sőt már a mai napon is többször majdnem elcsúsztam, a, még nem nagy hóban. De kicsit álljunk már meg gyönyörködni. *-* Nyáron siránkozunk, hogy a naptól kiég a fű. Most miért nem örülünk annak, hogy mindent csillogó, fehér takaró borít? Nyáron túl meleg van, egy idő után már azt se tudjuk mit vegyünk le magunkról. Télen a hidegben, bármennyi ruhát magadra vehetsz. Sőt ami még jobb (mint például én) ráfoghatom, hogy puffadt vagyok a nagykabáttól. 😛 Szinte mindegyik téli sportot lehet élvezni, akkor is ha nem vagyunk profik. (Az már más kérdés, hogy egyszer majdnem eltörtem az orrom, snowboard-ozás közben.)
Azt kívánom mindenkinek, hogy próbálja meg kicsit élvezni is a havat, meg úgy egyáltalán az egész évszakot. Attól nem lesz jobb, ha siránkozunk, hogy milyen hideg.
A legfontosabbat majdnem kihagytam szívből-jövő képzeletbeli ajándékom mindenki számára, egy százas csomag zsepi. 😉
Egyik reggel arra ébredtünk, hogy valahol a folyosón az egyik tanár elorditotta magát, hogy jó reggelt. Alig birtunk kikászálódni az ágyból. Épp, hogy elkészültünk, már mehettünk le reggelizni. Finom halas szendvics, amit a többség nem szeret, de én igen. 🙂 Elindultunk először a többi csapatot lerakni , egy másik busszal pedig a nagypályára. Hatalmas köd volt, alig láttuk egymást. Kétszer sikerült elesnem. Elűször szimplán elestem és beteritett hóval az egyik társam amikor segiteni akart. Belém is jött rendesen, a siléce a combomba állt és akkor mégegy sitáboros átesett rajtunk. Kellemes volt… kész láncreakció. Másodszorra az erdős pályán mentünk, amikor összeakadt elöl a két lécem, felmentem a hófal feléig és visszapattantam, A barátnőm annyira nevetett rajtam, hogy attól esett össze. A csúcson kajáltunk ahol csontig hatoló hideg volt, pedig nem vagyok fázós. Hulla fáradtan értünk vissza a szállásra. Ping-pong-ozni még maradt energiám. 😛 Egy kék papucsot használtam ütőnek,mert sajátom nem volt és senkinél sem volt több plusz. Pótvacsi után kidőltünk aludni. Igeen!
Volt mégegy nap amikor a nagypályákra mentünk. Nem sokra emlékszem már de az északi oldalra átmentünk ahol mégrosszabb volt az idő mert majdnem lefújt minket a szél a hegyről. Ehhez társult régebbi barátunk a tejfölsűrűségű köd. A sifelvonón sikerült ledobnom a botomat, de a tanárom visszament érte… szerencse, hogy nem a szakadékba dobtam… 😀 Visszafelé egy 8 szeméyles buszba mentünk azt hiszem 16-an. A többiek annyit láttak az érkezésünkből, hogy kiszáll egy gyerek….. majd ugyanarról a helyről mégegy… és mégegy… és igy tovább. Mint a bohócok a kisautóba. 😛
Hazafelé tartottunk. Mindenki kapott az útra Rajec vizet. Ez sportkupakos ásványviz volt. Természetesen mindenki szivatta a másikat vele. A hatodikosok egymást fröcskölték amikor az egyik túl erősen nyomta meg az üveget. Én ebből annyit láttam, hogy egy nagy viznyaláb repül a mellettem ülő barátnőm felé…… és telibe találta az arcát… Sajnáltam szegényt de megszólalni nem tudtam a röhögéstől. 😀
Pár kééép :
Teáztunk és hát ez sikerült 😛
A csúcs 🙂
Felvonóóóó 😀
Ez is egy érdekes reggel volt, ugyanis ha magunktól nem kelünk fel akkor sehogy, mert elfelejtettek ébreszteni minket. Gyorsan (sígatyában!!) megreggeliztünk, felmentünk fogat mosni és már indultunk is. A barátnőm elkezdett olvasni a buszon.
– Rosszul leszel! – mondtam neki.
– Igen. – és tovább olvasott halál nyugodtan.
Vègre!!! Már egy éve nem síeltem! Annyira örültem ennek, hogy elég nagy lendületem volt. Ime egy kép amin épp megyek igeeeeeeeeeeeeen :
Amikor az egyik társam elesett, segíteni akartam neki, de nem tudtam megállni, így hát átestem rajta…. Szegény… De a jó szándék vezérelt. 😀 Annyira összeakadtunk, hogy ott ültünk a hegyoldalon egy jó ideig mig végre sikerült kibogóznunk magunkat. Ezzel elértük, hogy lentről már a motorosszán indult el értünk. 😛 Ezen kivül aznap nem estem, úgyhogy büszke voltam magamra. Viszont nagyon hideg volt, ahhoz képest, hogy nem is a nagyobb siparadicsomban voltunk. Az erdős pálya le volt zárva pedig az a kedvencem. 🙁 Remélem majd szerdára elég hó esik, hogy mehessünk rajta. Holnap megyünk a nagypályákra. Már alig várom, bár kicsit félek, mert tavaly nagyon rossz idő volt. Amikor tartottunk egy kis kajaszünetet, elkezdtük enni a pótvacsis kekszeket, amik nagyon finomak voltak…. VOLTAK!.. De hát ezért készültek. 😛 Valahol ott lent, mélységesen lent kajóltunk :
Hazafelé (a szállásra) majdnem bealudtam a buszon. Aludtam volna, ha az egyik hatodikos nem énekel úgy előttem körülbelül mint Vásáry André. Amikor visszaértünk a barátnőmmel tanultunk, mert félünk a szóbelitől. Mondjuk én nem is az adott tantárgyat tanultam, hanem elkértem a fiú osztálytársamtól a föcikönyvét (meg lett beszélve, hogy ki milyen könyveket hoz), amiért még szerintem kapok, mert rózsaszin kiemelővel húztam ki és firkáltam össze hangulatjelekkel, szivecskékkel és egyéb más lányos szépségekkel. 😛 Na, mindegy…… Annyira álmosak voltunk, hogy egyből bealudtunk reggelig, most még az ágyam nyikorgása se zavart. 🙂
Hóágyúcskákkal nem vagyunk jóban. 🙁 De egy képet megérdemel ő nagysága :
Te véleményed:)