Nem győzök betelni a bakancsommal! Összeválogattam a bakeros képeimet. Találtam olyat amit még év közbe csináltam, ahol a drágaszágomba belehánytam a szőrös zoknimat. Lila zoknit. Én tényleg kezdek a megszállotja lenni, ha még ezt is lefényképeztem. Uppsz 🙂
Kis-Dunánál készült bakancsos képből is találtam párat.
Egyszer még a mászókán is megörökitettem ezt a gyönyörűséget. ♥
Tegnap Nonival edzés gyanánt kitekertünk a Desire, ahol lőttem pár képet a telómmal. A legjobb amikor suhansz le a dombokon, miközben Asking Alexandria – Stand up and scream albuma megy a fülesedbe. Miközben már hazafelé tartottunk, majdnem áthajtottam egy meztelen csigán. Most nem azért, hogy fujj meg ilyenek, csak sajnáltam mert nem sokon múlt, hogy megöljem szegényt. 🙁 Szedtünk pitypang leveleket a nyusziknak meg a tengericocáknak és zúztunk haza. Én ha egyszer bicóra ülök.. A bicikliből kiálló drót összevagdosta kicsit a lábam, úgyhogy amikor hazaértünk első feladatom volt lefertőtleniteni a sebeket. 🙁 hüpp. Na nem baj, ez is meg volt, de asszem mára meg a többi napra marad a spinning. Jó volt azért majd megyünk máskor is. 🙂
Ohh hát ez a pókica nagyon aranyosan csak ott szövögetett. 🙂 
Még boritóképnek is el tudnám képzelni. 😛
Selfie nem nagyon lett felhasználható mivel EGYESEK úgy indultak el, hogy csinálunk selfiet mire odaértünk, meg már nem akart, ezért a lehető legérdekesebb fejeket sikerült elkapnom. 😀
Ezen a képen én ülök a koszba és csinálom a fotócskákat.
Három kacsahaveromat majdnem elfelejtettem, szerencsétleneket elijesztettem a pihenésből.. Ne harizzatok!! 🙁 😀
7. Nap : Tábor elsõ napja, ami egyben az utolsó is
Hajnali háromkor egy nagy csattanásra ébredtem. Fogalmam sem volt mi lehetett az, ígyhát visszaaludtam ( azt hittem csak az álmomban volt ). Reggel megtudtam, hogy amikor apa barátja megfordult éjjel, lenyomta a kutyát az ágyról, az puffanással leesett, majd valamit magára döntött, nah annak volt nagy hangja. Szegény Dexter. (Jó van! ^^)
A tábort, nem tudom hosszan leírni, többet nem is megyek. Nem elég, hogy én voltam a legidõsebb, agyilag szerintem az összes együttvéve nem tett volna ki egy átlag embert. Például rajzoltunk. Az enyémmel volt a hú meg haa mert kidolgoztam a szemeit, árnyékoltam meg minden, õket maradtak a pálcikaembereknél. Én nem akartam fogócskázni, vagy össze vissza rohangálni értelmetlenül. Vagy olyat játszani, hogy mi van a hátamra írva. Szóval az én részemrõl ennyi.
8. Nap : Kezdés az edzõteremben
Reggel végigvezettek az edzõteremben és találtam egy olyan biciklit, amivel én nagyon elleszek és sportolok is. Egy videojátékot játszol, sárkányokat kell elkapnod, egy bicikliszerū valamivel. Ha dombon megy felfele, nehezebb tekerni, lefele gurulsz. Elnéztünk a futógépek felé is, ahol saját tv volt beépítve.
Mehettünk a könyvtárba. Jó másfél órát elvoltam, de nem kölcsönöztem semmit. Egyrészt mert úgy gondoltam nehéz, másrészt mert csütörtökön lesz 4 órám erre és az edzõteremre. Hazaértünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk bevásárolni. Természetesen rohantam volna a hot topic-ba, de elõbb moziztunk. Megnéztük a távozz tõlem sátán-t, ami azt hittem nehezebb lesz angolul. Nem, nem volt az.
Azután beszabadultam a boltokba. Vettem két bandapóló, egy bandás karkötõt, egy bandás kitūzõt és egy minecraft-os kitūzõt Biankának. Elnéztünk a Lids-be, hogy Miami Heat-es sapit szerezzek Rékunak. Annyi fajta volt, hogy megállapodtam, még úgyis jövünk, megkérdezem tõle milyet szeretne.
Vacsira ettünk ,, megveszem a boltban azt bevágom a mikróba” kaját, ami meglepõen finom volt. Játszottam Dexterrel is kicsit. Egész este zenét hallgattam.
Majd elfelejtettem, amikor hazafelé jöttünk annyira esett, hogy a kocsik konkrétan úsztak. Csak a kocsiig gyors léptekkel mentünk, mégis olyan vizesek lettünk mintha zuhany alatt álltunk volna.
Szívecskeorrú.
Kicsit esik.
Kinyúlt az eb. 
Szerzemények 😛 .
Reggel, miután felkeltem, egybõl mentem a dolgomra. Elsõ dolgom volt, hogy szeljek fel uborkát a vízbe amit inni fogunk.. Hát biztos jó volt.. Én nem nagyon értem. Aztán répát szeltem, meg gombát fūszereztünk. Apa barátja mondta, hogy a fokhagymás mátogatós szósz, az a dolog amit anyu kifejezetten mondaná, hogy nem szabad, egészségtelen. De egyszerūen annyira finom volt. Volt.. 🙂 Egyszer csak hallom a hírt, hogy Daisy (másik kutya) eltūnt, de megtalálták két háznál odébb, a lakásban rágcsálta az ottani kutya csontját. Hogy hogyan jutott el odáig senki sem tudja, de nagyon cseles. 😀
Nemtudom miért de a legtöbb vendég megkérdezte, hogy Magyarországon tél van-e (?). Hogy honnan szedték azt nemtudom. Az egyik vendégnek fel kellett fújnom egy elég ijesztõ rózsaszín flamingót, aminek rendkívül örült és tök normálisnak gondolja (?!!!).
Miután az utolsó vendég is távozott, bementünk a medencébe. Egyszer csak annyit hallani, hogy ahol lejt a talaj elkezdett apu barátja hatására ömleni a víz. Nagyon vicces volt, mert majdnem apu barátja is kifolyt a vízzel együtt.
Épp úgyanígy a fotelben ültem, magamhoz húzott lábakkal, írva a blogot, amikor úgy döntöttem kész, ideje felállni, erre szerencsétlen Daisy-t fejberúgtam. Úgy sajnáltam, de a fotel lábánál volt és észre sem vettem, hogy odakuporodott. Nagyon besértõdött rám. :'(
Este desszertet jégkrémszendvicset ettünk, ami eszméletlen finom volt, mert m&m’s-es kekszek közé volt zárva a fagyi. Nyamm. Sajnos ezt is olyan gyorsan megettem, hogy ne, fotóztam le. Uppsz! ^^’
Igen direkt az asztalra fókuszáltam.
Este rajzolgattam. Egy fél Demóna. Egész akart lenni de nem fért ki. 😀
És õ Daisy. A hõs. 🙂
Reggel megint arra keltem, hogy egyedül vagyok, pedig úgy volt, hogy valaki lesz itthon. Na mindegy, elmentem futni egyet abban a remémyben, hogy nem tévedek el. Fuu hát nagyon meleg volt pedig fújt a szél is. Amikor hazaèrtem még mindig nem volt senki itthon. Éhes voltam, majdnem a teljes blueberry készletét felzabáltam a háznak. Aztán apu barátja hazajött és csinált kaját, ami halas szendvics volt. Annyira nagyon de nagyon finom volt, hogy anyaaaa fel van adva. 🙂 Mentünk egy ismerõsükhöz barbecue-zni megint. Egy új házba mentünk amit 8 hete vettek meg. Körbevezettek minket és megmutizták a babáikat. Nagyon aranyosak voltak. Az udvaron játszottunk egy játékot. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, hogy egy háromfokos állított létrára dobáltunk madzaggal összekötött labdákat. Az alsó fok 3 a középsõ 2 a felsõ 1 pont volt. Az elsõ játékot a fiúk nyerték, a következõt mi, de sajnos az utolsóban kikaptunk. 🙁 A kaja is természetesen nagyon finom volt, sokat ettem, de a hamburgeren kívül fogalmam sincs mit szedegettem össze. Remélem egyszer gyomorrontásom lesz.
Itthon játszottam Dexterrel, végre elõször sikerült lefárasztanom. Néztünk egy sorozatot amiben szerepel a grace klinikából a Mark Sloan. Rákerestem és az igazi neve Eric Dane. Ez a sorozat haditengerészetes volt és bár nem láttam az elsõ részét, mégis érdekes volt.
Dexter egyik játéka egy eperke és tényleg annyira aranyos. *-* Nekem is kell. :))
Egybõl utána aludni mentünk, én még kicsit neteztem, meg írogattam aztán nyugovóra tértem. Nagyon furcsa, hogy otthon ha folyamat alszok amennyit akarok, akkor 13 óránk keresztül nem kelek fel. Itt minden nap körülbelül éjfélkor alszom el és kilenckor kelek. Ez ijesztõ. 😀
Errefelé futottam.
A labdás jàtèk. 
Eperkeeeeeee.
Reggel arra keltem, hogy Dexter szaglássza az ajtómat és nyüszít is hozzá. Nagyon aranyos volt, ugyanis amikor elmentem fogat mosni, ott állt az ajtóban ,, minek mosol fogat én se mosol fogat mégis szép” arckifejezéssel. Vártuk haza apa barátját. A kutyák minden apró neszre lefutottak. Reggelire tejbebigyót ettem, aminek a dobozán az állt, hogy eper darabkákkal van. Hát nem ū volt de lényegtelen. Miután beszélgettem a Rékával, apa barátja odajött hozzám, hogy a barátnõmnek olyan a hangja mint egy filmsztárnak és azt hitte filmet nézek. Elindultunk egy ismerõhöz a tóhoz, tūzijàtékot nézni. Mielõtt oda indultunk volna, elmentünk egy zöldséges, gyümölcsös eszméletlen nagy boltba. Az a bizonyos tó neve Fingerlakes. Több hosszú, keskeny tóból áll amik nagyon mélyen alagutakkal össze vannak kötve. Ezt úgy állapították meg, hogy amikor valaki belefulladt és nem találták meg a holttestét, gyakran egy másik tavon találták meg.
Szóval elindultunk. Egész úton navigáltam, egy telefonos térképpel a kezemben és büszkén bejelentem, hogy nem tévedtünk el. Barbecue-s kaját ettünk, ami nagyon jól sikerült. Ettünk ezután kicsi sütit aminek cupcake a neve, errõl csináltam képet is. Utána lementünk a picike stégre és néztük a tūzijátékokat. Pontban 10-kor, közbe az egész parton piros fáklyaszerū egõ rudakat raktak ki. ( Amikbe mellesleg belerepültek szegény szentjánosbogarak, onnan meg a tóba estek. Úgy sajnáltam õket. ) A tó körvonala tisztán látszott. Gyönyörū volt és még társultak hozzá a lámpások, amiket üzenettel felszerelve, egy csomó ember az útjára engedett. Sötét volt, de azért próbáltam képeket gyártani. A piros fényes ünneplés után, visszamentünk az erkélyre, mályvacukrot enni. Csokival és keksszel. Nyamm. 😛 Volt egy elég szarkasztikus ember aki nagyon szeretett szivatni engem, mert valami viccet vagy ironikusat mondott, én nem mindig értettem, hogy az most nem komoly. A végén elbúcsúztunk, mindenkit megöleltünk, erre a viccesgyerek odajött hozzám, kezetfogott velem és közölte ünnepélyesen : Bye! Rengeteget beszélgettünk az úton hazafelé. Nem is tudtam, hogy tudok ennyit beszélni egyáltalán angolul. 🙂 Már alig vártam, hogy aludhassak, még mindig nem szoktam meg az idõeltolódást.
Ez a mi piroslámpás fáklyás cuccunk.
5-kor kellett kelnünk…körülbelül két órácskát tudtam aludni mert izgultam. Azt az idõt is úgy, hogy hasonfekve a bokámtól lefelé lelógtam az ágyról. Ráadásul még nyikorgott is, pont mint sítáborban. (Hogy én ezeket mindig kifogom…) Terv szerint eljátszottam a sántát (ez egy hosszú történet, hogy miért, aki tudja az tudja) , de végül lemondtuk a kerekesszéket és nem kellett eljátszanom a rokkantat. Check in is megvolt már és elég lazán nekiindultam egyedül. Amikor elbúcsúztam Bazsiéktól, bevallom kicsit elkapott a pánik, hogy úristen egyedül vagyok jézusommilesz. Végül semmi gond nem volt. Ellenõrzõ kapuknál direkt megkérdeztem, hogy le kell e vennem a bakamcsomat. Acélbetkós, mit is gondoltam… Azt mondták, nem kell, nyugodtan menjek át a kapun. Aha….. Elég hangosan sípoltam be. Na mind1…. Azután amikor már egyenesen a gépbe vonultunk akkor a szívbaj kerülgetett, ugyanis a sor pont úgy állt meg, hogy én a repülõ és a gépbebeszálló folyosó találkozásánál álltam. Jó vicc. Végre beszálltunk, a helyem is megtaláltam erre egy turbános mellettem kezd pakolászni. Könyörögtem, hogy ne mellém üljön. Hála az égnek három sorral arrébb ült. (Nem nem ítélem el, de szerintem egy turbános mellett senki sem repülne nyugodtan.) A közvetlen mellettem lévõ hely üres maradt, úgyhogy jó sok hellyel gazdálkodhattam. Nagyon örültem volna, ha az ilyen ūrlapot nem kellene kitöltenem, elvégre legfrisebb információim szerint 16 még nem vagyok és a papírka szerint nem kellett volna kapnom. Szóltam a légiutaskísérõnek, de annyit mondott, hogy töltsem csak ki. Õ mondjuk nem kedvelhetett túlságosan, mert amikor tollat kértem a laphoz annyit mondott, hogy nála nincs. (Ja, és mindig beleütött a székbe amin ültem, de ez már részletkérdés…) A kilenc és fél órás útból az elsõ négy és fél óra hamar elúszott, de a maradék öt az kész kínzással ért fel. Mondjuk az a rész még izgi volt amikor elkezdett rázkódni a gép egy felhõbe, de annakhamar vége lett. Az óceán is érdekes volt….1 ÓRÁIG az volt… A többi 5 kicsit már unalmas. Gondoltam mivel egyedül repülök biztos lesz valami izgi, pèldául egy õrült légiutaskísérõ, vagy egy elesõ ember aki eltõri az orrá, de mégcsak a szárnyon sem ült semmi érdekes.
Még Bécsben.
Nem tudom miért de nem tudtam elfordítani. 🙁
Átszállás Torontoba
Toronto reptere gondoltam nem lehet olyan nagy. Hát tévedtem, hatalmas. Ami azt illeti a 4 és fél óra helyett 7 és felet vártam, mert vihar volt és késett. Annyira nagyon álmos voltam már. Amikor végre lehetett menni a géphez, megláttam milyen géppel kéne menni. Aha… Két sor volt benne össz-vissz, és kb 10 hely. Propellerekkel felszerelve nekiindultunk az útnak. Sokkal ijesztõbb volt ilyen kis géppel repülni. Akkorát sikítottam, mert egy bogár volt a tenyeremben. Jézumm nagyon megijedtem. Megérkeztem, elmentünk enni ahol fél adagot kértem, erre még a fél adag is kétszer akkora volt mint amit én szoktam kajálni. Hazajöttünk, Dexter nagyon örült nekem. 🙂 (õ egy kutya 😀 )
Reggel a szívbaj kerülgetett, hogy otthon hagyok valami létfontosságú dolgot… Nõvéremtõl elfelejtettem elkérni a fényképezõgépét, tehát úgy döntöttem én magam megkeresem. Úgy indultam neki, hogy biztos a gép meg lesz a töltõ meg nem…. Aha…. A töltõ meg volt de a gép nem. Uppsz…. Véégre elindultunk… Làttam, egyik ismerõsömet amikor még nem értünk ki a városból és fájt, hogy jó barátom és mégcsak nem is keresett az indulásom elõtti napon… Remélem ezt a bejegyzésem õ is olvassa bár kétlem. Mindegy is 🙂 . Szóval amikor megálltunk pihenni a benzinkúton nem voltunk benne biztosak, hogy be lehet menni a hátsó ajtón. Ezért az egész épületet megkerültük. Bentrõl láttuk, hogy be lehetett volna jönni, mégis az elsõ ajtón át távoztunk és kerültük meg az benzinkutat megint. Okké 😀
Megérkeztünk, elzúztunk enni, aztán mentünk a szállásra. Nagyon aranyos igazából, de még nem maradtunk ott. Lenéztünk városba, voltunk az árkádba, sétáltunk hidakon. Ezekrõl van pár kép. A Széchenyi téren fagyiztunk és néztük a szökõkutat. Ez azért volt érdekes, mert volt amikor csak párát fújt a földbõl, olyan apró cseppecskéket, hogy nem is érezted õket amikor beleálltál. A kisgyerekek azzal játszottak, hogy ahol kitörni készült a víz, leraktak egy mūanyag poharat a földre és a vízsugár kilõtte magasra. Kaptam egy nagyon szépszégesz avenged sevenfold-os nyakláncot. 🙂 A szállásra visszatérve a Balázs vízforralóban megfõzte a virsliket amiket vettünk. 😀 Nem volt rossz.
Kipróbáltuk a jacuzzi-t és a szaunát. A jacuzzi szélén díszként szolgáló kagylók és csigaházak voltak. Egészen addig amíg bele nem dobtam a medencébe… Vicces volt nah . 😛 Röviden ennyi volt a mai nap.
Az a bizonyos szökõkút.
Ez a híd a Mosoni-Duna és Lajta folyó összefolyásánál van.
Egyik reggel arra ébredtünk, hogy valahol a folyosón az egyik tanár elorditotta magát, hogy jó reggelt. Alig birtunk kikászálódni az ágyból. Épp, hogy elkészültünk, már mehettünk le reggelizni. Finom halas szendvics, amit a többség nem szeret, de én igen. 🙂 Elindultunk először a többi csapatot lerakni , egy másik busszal pedig a nagypályára. Hatalmas köd volt, alig láttuk egymást. Kétszer sikerült elesnem. Elűször szimplán elestem és beteritett hóval az egyik társam amikor segiteni akart. Belém is jött rendesen, a siléce a combomba állt és akkor mégegy sitáboros átesett rajtunk. Kellemes volt… kész láncreakció. Másodszorra az erdős pályán mentünk, amikor összeakadt elöl a két lécem, felmentem a hófal feléig és visszapattantam, A barátnőm annyira nevetett rajtam, hogy attól esett össze. A csúcson kajáltunk ahol csontig hatoló hideg volt, pedig nem vagyok fázós. Hulla fáradtan értünk vissza a szállásra. Ping-pong-ozni még maradt energiám. 😛 Egy kék papucsot használtam ütőnek,mert sajátom nem volt és senkinél sem volt több plusz. Pótvacsi után kidőltünk aludni. Igeen!
Volt mégegy nap amikor a nagypályákra mentünk. Nem sokra emlékszem már de az északi oldalra átmentünk ahol mégrosszabb volt az idő mert majdnem lefújt minket a szél a hegyről. Ehhez társult régebbi barátunk a tejfölsűrűségű köd. A sifelvonón sikerült ledobnom a botomat, de a tanárom visszament érte… szerencse, hogy nem a szakadékba dobtam… 😀 Visszafelé egy 8 szeméyles buszba mentünk azt hiszem 16-an. A többiek annyit láttak az érkezésünkből, hogy kiszáll egy gyerek….. majd ugyanarról a helyről mégegy… és mégegy… és igy tovább. Mint a bohócok a kisautóba. 😛
Hazafelé tartottunk. Mindenki kapott az útra Rajec vizet. Ez sportkupakos ásványviz volt. Természetesen mindenki szivatta a másikat vele. A hatodikosok egymást fröcskölték amikor az egyik túl erősen nyomta meg az üveget. Én ebből annyit láttam, hogy egy nagy viznyaláb repül a mellettem ülő barátnőm felé…… és telibe találta az arcát… Sajnáltam szegényt de megszólalni nem tudtam a röhögéstől. 😀
Pár kééép :
Teáztunk és hát ez sikerült 😛
A csúcs 🙂
Felvonóóóó 😀
Te véleményed:)