Igen, tudom, kicsit összesűrítettem a napokat, de az eddigi kórházbanléttől nem tudtam géphez jutni. Most, hogy végre itthon, kicsit emlékezetem miatt összesűrítem a maradék napokat. 😀
Második nap a Heidelberg kastélyban voltunk. Meg kell hagyjam gyönyörű látvány volt, főleg a kilátás. A várárokról már ne is beszéljünk, szinte az ember maga elé képzelte az akkori időket.
Ez a panorámakép egész viccesen sikerült, és nemcsak azért mert ázsiai turistákat is megörökítettem amint épp egymást fotózzák (amit azért jegyezzünk meg, hogy milyen idilli pillanat már), hanem mert látszik a kastély renoválása is. Nekem ez nagyon nem tetszett. Tudom, tudom muszáj, de azért mégis gondoljunk bele mennyire rontja az egész kastély hangulatát.
A világ legnagyobb hordója. Ezt azért így örökítettem meg mert több ember is karcolt bele vagy rajzolt rá, ami számomra felháborító és eléggé feltűnő, hogy napjainkból származik. Ennek a hordónak van egy kisebb története. Ebbe a hordóba, rengeteg különféle bort öntöttek míg megtelt. Biztos ütős volt a végén. :,D
Talán az egész kastélylátogatóban ez tetszett a legjobban. Ez egy leomlott bástya. Egyszerűen hihetetlen. Ahogy elképzeljük, hogy még anno milyen volt egyben és milyen szépen megmaradt az utókornak is. *-*
A sok-sok ebihal egy mesterséges, körülbelül 40 centiméter mélységű, alig kisebb uszómedence területű tóban. Itt láttunk szalamandrákat ( vagy valami gyíkszerű lényeket, már nem vagyok benne biztos ) amikre azt hittük félig kifejlett békák… Uppsz….
Amíg apa barátja fele utaztunk, megálltunk enni egyet egy borházban igazából, de a képen egy pohár házi must látható ami meglehetősen finom volt. Jól belakmároztam egy hústálból, mert tudtam, hogy épp vegetáriánusokhoz igyekszünk. 😛 Amikor bementem a kajáldába, hogy keressek egy mosdót és elkerültem az odavezető lépcsőt amin nagybetűkkel volt kiírva, hogy WC, szerintem a pincér kicsit flúgosnak nézett. Még meg is kérdeztem tőle, hogy merre találom. Naa mindegy….
A másik próbléma, hogy én németül egyáltalán nem tudok és amikor a mosdóban az ajtókra csak németül volt kiírva, nem tudtam mitévő legyek. 10 percet agyaltam egyrészt azon melyikbe menjek be, másrészt, hogy miért nem rakják ki a szokásos szoknyás vs nadrágos figurákat. Mondanom sem kell wifi itt sem volt.
3. nap egy újabb hotelbe érkezés után, megint városnézni indultunk. Ehhez nem sokat fűznék hozzá inkább a képek beszéljenek :
A másnapi hazaútról egy szívszorító történetet mesélnék. Az egyik benzinkúton (nem, nem volt itt sem wifi) plüsseállatok néztek befelé az üzletbe. Egy plüss kiskacsa viszont le volt esve az üveg és a polc közé. Szerintem senkinek nem tűnt fel. Szegény csak ott volt, elfelejtve, egyedül hagyva. Én úgy sajnáltam… 🙁
Oldal ajánlása emailben
X
Ezekhez egyszerűen nem fűzök semmit, mindenki gyönyörködjön csak a színekben. 🙂
A bakancsos kép ugyebár nem maradhat el. 😛
Te véleményed:)