Elkezdtem nézni az első anime sorozatomat! Teljesen belemerültem. Jó… kicsit csaltam mert nem japánul, angol felirattal nézem, hanem angol szinkronnal. De akkor is nagyon jó. Nem hinném, hogy sok részt tudnék nézni ha japánul karattyolnak közben végig.
Korábban a film változatokat is láttam, már jó párszor. A kiegészítőt is amiben L utolsó 13 napja tekinthető meg.
Kedvenc karakterem a filmekben is és az anime sorozatban is Ryuk. Persze L-t mindig aranyosnak találtam a maga modján, de egszerűen az első felbukkanó halálistenen nagyon sokat mulatok. Nem mellesleg sok eltérés van a film és a sorozat között. Cselekményben is meg, hogy a filmben csak halálistennek emlegetik őket míg az anime-ben shinigami-nak említik, hiába angol szinkronos. Egyik kedvenc Ryuk-os meme :
Első anime
Felháborító illetve felháborítóan lélegzetelállító
Na, jó essünk túl magán a szimplán felháborító dolgon. Sétálgatás közben a desedai bicikliút kezdetén csináltam pár fotót. Egyszerűen a színekkel nagyon jól jártam (hurrá tavaszodik!) de valami mégis megzavarta a bámészkodást…
Most ez miiiiiiiiiiii??? Ezt miért kellett ide bedobni? Tudom, pont lomtalanítás volt, de akkor is gondolkozzatok már. 1. rontja a hangulatot 2. a természetnek egyáltalán nem tesz jót 3. senki nem fogja onnan elvinni!! Jó inkább túlteszem magam rajta.. Ez akkor is vérlázító, hogy úgy mondjam.. ( aki érti érti a célzást egy bizonyos emberre) 😀
Szóval további képek :
Ezekhez egyszerűen nem fűzök semmit, mindenki gyönyörködjön csak a színekben. 🙂
A bakancsos kép ugyebár nem maradhat el. 😛
Aki kaposvári és vannak képei így a zaranyi erdőről és a bicikliút felöli részről, az elküldheti, engem most nagyon érdekel. 🙂
Németországban jártam ^^ 2. 3. 4. nap
Igen, tudom, kicsit összesűrítettem a napokat, de az eddigi kórházbanléttől nem tudtam géphez jutni. Most, hogy végre itthon, kicsit emlékezetem miatt összesűrítem a maradék napokat. 😀
Második nap a Heidelberg kastélyban voltunk. Meg kell hagyjam gyönyörű látvány volt, főleg a kilátás. A várárokról már ne is beszéljünk, szinte az ember maga elé képzelte az akkori időket.
Ez a panorámakép egész viccesen sikerült, és nemcsak azért mert ázsiai turistákat is megörökítettem amint épp egymást fotózzák (amit azért jegyezzünk meg, hogy milyen idilli pillanat már), hanem mert látszik a kastély renoválása is. Nekem ez nagyon nem tetszett. Tudom, tudom muszáj, de azért mégis gondoljunk bele mennyire rontja az egész kastély hangulatát.
A világ legnagyobb hordója. Ezt azért így örökítettem meg mert több ember is karcolt bele vagy rajzolt rá, ami számomra felháborító és eléggé feltűnő, hogy napjainkból származik. Ennek a hordónak van egy kisebb története. Ebbe a hordóba, rengeteg különféle bort öntöttek míg megtelt. Biztos ütős volt a végén. :,D
Talán az egész kastélylátogatóban ez tetszett a legjobban. Ez egy leomlott bástya. Egyszerűen hihetetlen. Ahogy elképzeljük, hogy még anno milyen volt egyben és milyen szépen megmaradt az utókornak is. *-*
A sok-sok ebihal egy mesterséges, körülbelül 40 centiméter mélységű, alig kisebb uszómedence területű tóban. Itt láttunk szalamandrákat ( vagy valami gyíkszerű lényeket, már nem vagyok benne biztos ) amikre azt hittük félig kifejlett békák… Uppsz….
Amíg apa barátja fele utaztunk, megálltunk enni egyet egy borházban igazából, de a képen egy pohár házi must látható ami meglehetősen finom volt. Jól belakmároztam egy hústálból, mert tudtam, hogy épp vegetáriánusokhoz igyekszünk. 😛 Amikor bementem a kajáldába, hogy keressek egy mosdót és elkerültem az odavezető lépcsőt amin nagybetűkkel volt kiírva, hogy WC, szerintem a pincér kicsit flúgosnak nézett. Még meg is kérdeztem tőle, hogy merre találom. Naa mindegy….
A másik próbléma, hogy én németül egyáltalán nem tudok és amikor a mosdóban az ajtókra csak németül volt kiírva, nem tudtam mitévő legyek. 10 percet agyaltam egyrészt azon melyikbe menjek be, másrészt, hogy miért nem rakják ki a szokásos szoknyás vs nadrágos figurákat. Mondanom sem kell wifi itt sem volt.
3. nap egy újabb hotelbe érkezés után, megint városnézni indultunk. Ehhez nem sokat fűznék hozzá inkább a képek beszéljenek :
A másnapi hazaútról egy szívszorító történetet mesélnék. Az egyik benzinkúton (nem, nem volt itt sem wifi) plüsseállatok néztek befelé az üzletbe. Egy plüss kiskacsa viszont le volt esve az üveg és a polc közé. Szerintem senkinek nem tűnt fel. Szegény csak ott volt, elfelejtve, egyedül hagyva. Én úgy sajnáltam… 🙁
Te véleményed:)