Ohh igen persze, adott, hogy én is e ”társadalmi rétegbe” tartozom, könyvimádatomnak köszönhetően.
Az első szempont teljesen illik rám. Például (mint nagyon sok ember) olvastam én is az Szent Johanna Gimit (akkor nagyon szerettem, de így utólag, több könyvismerettel felszerelve már kicsit túl egyértelműnek látom az egészet). Zsák nevét (magamtól le nem tudnám írni, google barátom segítségére hagyatkozom) úgy írják ugyebár, hogy Jacques. Ezt nagyon sokáig valami teljesen más, lettnek hangzó névnek ejtettem ki magamnak fejben. 😀
A második kép inkább csak próbálkozásképp illik rám. Ugyanis akárhányszor ”manőverezek” az emberek között pár rosszakaró hajlamos kigáncsolni. A másik eset, hogy a saját hibámból nem a könyvre figyelek, hanem a vészesen közeledő lábakat nézem és próbálom elkerülni az ütközés lehetőségét. Én tényleg próbálkozom. 🙁
A tinta és a papír illatáról pedig annyit, hogy nagyon szeretem. Szerény személyem szerint (egy elég merész kijelentés következik! caution) mindenki szereti ezt az illatot, csak aki nem olvas könyvet azt nem látjuk szagolgatni a csodát. Mellesleg óvatosságra intek mindenkit mert én egyszer a számat vágtam el, anyukám meg az orrát.
Az utolsó kép, szerintem a legjobban kifejezi miért jó olvasni. Csinálsz magadnak egy kis ”olvasósarkot”, elvonulsz a saját kis világodba, és máris egy olyan szintet elérsz mint ezen a képen a kisgyerek:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: