Ohh igen persze, adott, hogy én is e ”társadalmi rétegbe” tartozom, könyvimádatomnak köszönhetően.
Az első szempont teljesen illik rám. Például (mint nagyon sok ember) olvastam én is az Szent Johanna Gimit (akkor nagyon szerettem, de így utólag, több könyvismerettel felszerelve már kicsit túl egyértelműnek látom az egészet). Zsák nevét (magamtól le nem tudnám írni, google barátom segítségére hagyatkozom) úgy írják ugyebár, hogy Jacques. Ezt nagyon sokáig valami teljesen más, lettnek hangzó névnek ejtettem ki magamnak fejben. 😀
A második kép inkább csak próbálkozásképp illik rám. Ugyanis akárhányszor ”manőverezek” az emberek között pár rosszakaró hajlamos kigáncsolni. A másik eset, hogy a saját hibámból nem a könyvre figyelek, hanem a vészesen közeledő lábakat nézem és próbálom elkerülni az ütközés lehetőségét. Én tényleg próbálkozom. 🙁
A tinta és a papír illatáról pedig annyit, hogy nagyon szeretem. Szerény személyem szerint (egy elég merész kijelentés következik! caution) mindenki szereti ezt az illatot, csak aki nem olvas könyvet azt nem látjuk szagolgatni a csodát. Mellesleg óvatosságra intek mindenkit mert én egyszer a számat vágtam el, anyukám meg az orrát.
Az utolsó kép, szerintem a legjobban kifejezi miért jó olvasni. Csinálsz magadnak egy kis ”olvasósarkot”, elvonulsz a saját kis világodba, és máris egy olyan szintet elérsz mint ezen a képen a kisgyerek:
Bookworm
Elmaradt
Elfelejtettem tegnap több dolgot is említeni/feltölteni. Mint például a csíkos zoknis, piros cipős láb ami csak úgy volt. 😀
Szinte biztos voltam, hogy valakit fel fogok rúgni akaratom ellenére, de tényleg nem direkt. Olyanokat csináltak velem, mint például egy lány elment előttem bőrönddel, ezzel még semmi gond nem lenne. Viszont miután elhaladt előttem ő mögém akart kanyarodni…. Na most…. A bőröndöt attól még magad után húzod drága szivem. Kis híján kigáncsolt, mondjuk ha bakanccsal a bőröndre lépek abban nem lesz köszönet, szóval ezeket a hirtelen irányváltoztatásokat érdemes átgondolni. Vagy a másik variáció, hogy menjünk mint az őrültek a saját fejünk első pici szüleményei szerint, de csak saját felelősségre!
(Csak zárójelben : Budapesten nekem nagy csalódást okozott, hogy minden második társaság/család : orosz/olasz/angol/egyéb nyelven beszélt. Magyar nyelvet nem hallottam sokat az utcán. 🙁 )
Pesten hidegben
Reggel már nyolckor felébredtem, mégis úgy döntöttem van még időm aludni, hisz csak ebéd után indulunk. Aha.. Felébredtem legközelebb negyed 12-kor. Ebédeltünk aztán igyekeztem minél gyorsabban összepakolni, ugyanis a végén már csak rám várt mindenki. Nem szeretem ha miattam kell várakozni. Szörnyű napnak indult mellesleg mert elméletileg este már esni fog a hó. Ráadásul reggel bevágtam a fejemet az ajtóban, fájt a térdem meg a mellkasom. Mindennek a tetejébe, mindenki félreértett mindenkit otthon. 😀
Végül elindultunk. Megpróbáltam olvasni a kocsiban, kevés sikerrel, mert hamar megfájdult a fejem. Az útról nem sokat tudnék felsorolni, csak emlitem, hogy kegyetlenül fújt a szél.
Amikor ideértünk, az új metróval utaztunk. Én személy szerint nagyobb durranásra számitottam, de ez nem az én dolgom és nem is mondom, hogy szörnyű volt. Olyan átlagosnak minősiteném. 😀 Lepakoltunk a lakásban és egyből útnak indultunk. Úticélnak a bálnát választottuk, ami egyenlőre nem valami zsúfolt meg úgyebár vasárnap van ami még kevesebb nézelődést jelentett. Viszont volt egy „mézeskalács mesevilág” (erről majd töltök fel képeket). Gyönyörű volt, nekem nagyon tetszett az egész helyiségben alig volt világitás, csak karácsonyfa égő. Megpillantottam két csikos zoknis, piros cipős lábat. Csak úgy ott volt. ( Erről is van kép a könnyebb elképzelés segitségére. ) Találtam egy falat ami egy naaaaagy papirral volt befedve, és fel volt kötve pár filctoll, szerelmem nevét megörökitve mentem tovább (nemsok hely volt mondjuk). 🙁 Ezután több régiség üzlet szerűséget megnéztünk. A Váci utcán több képet is csináltam, igyekeztem csinálni legalábbis Ipoddal.
Voltunk boltban beszerezni pár dolgot reggelre mint például citrom. Citrom keresési szempont: „Sima bőrű citromot hozzál!”
Meglátogattunk egy starbucksot, fincsi forró csokit kaptam. 😛 Elmentünk egy thai étterembe, ahol minden finom és jó volt csak a végén először elfelejtették utána meg el is rontották a finomságunkat. Nembaj én azért örültem, hogy a csipős evőpálcikás kaja után ettem gyümölcsös palacsintát. 😛
Még a mai nap sokszor értettük félre egymást de nem is baj. Rá lehet fogni, hogy elfújta a szél a szavakat.
Te véleményed:)