Mivel feltörte a cipõm a lábam, sehova se tudtam menni, úgyh otthon rajzolgattam. Holnap vidámpark!! :))
Szóval igyekeztem villámgyorsasággal elkészülni, mert túl sokáig nyomkodtam szundira a telóm. Mire kész voltam, közölték velem, hogy késõbb megyünk. Áhhh. Pedig még a reggelim is elképesztõen gyorsan lapátoltam be. Megjöttek végre a barátaink. Indulhattunk. A fiú mondták, hogy elkésünk, elkésünk. (Hogy lehet egy vidámparkból elkésni?!!) Elindultunk. Én ültem hátul középen, benyomorítva, két ember közé ( nem akarok senkit bántani de jóval nagyobb darabok nálam). Nyitás elõtt azzal szórakoztunk, hogy minek siettettek minket mert 20 percet kellett még várnunk. Elsõ játék volt a ride of steel. Régen állítólag superman volt. A nyakad körül semmi nem volt. Egy öved volt meg valami amit a lábadra hajtottak. Apa barátja nem engedte, hogy kapaszkodjak, úgyhogy kényszeresen nyújtva tartva a kezemet, végig sikítva az egészet, de túléltem. Kicsit meredek volt ez elsõnek. Ezután a fából készült hullámvasútra mentünk ami nem volt jó, mert össze vissza zötykölõdött. Volt egy úgynevezett red hawk. Nekem fogalmam sem volt mit csinál. Hát igen. Csak annyi, hogy összekötöznek három embert, felviszik õket 180láb magasra, hallják lentrõl a hangszórót, hogy meg kell húzni egy bigyót, azt ess. Szabadesés, ami valami hihetetlen volt. Bevallom lepergett elõttem az életem, de olyan volt mintha repülnék, meg mintha az alattunk lévõ tóba esnék. Mielõtt meghúztuk azt a szutyit, apa barátja megkérdezte, hogy ,, mindenki kész van?” én csak üvöltöttem, hogy ,,neeeeeeeeem” erre meghúzta és már zuhantunk is a tó felé a semmibe. Késõbb megkérdeztem tõle, hogy miért szeret annyira repülni. Mégcsak az elsõ játékon sem úgy éreztem magam mint superman, inkább voltam buzz lightyear. A végtelenbe és továááább!!!!
Az egyik játéknál motorokra kellett felülni, hátadat odanyomta egy kicsi szutyi aztán ennyi. Nagyon gyors volt.
Az óriáskerék után pedig kötélen átlépegetõ lényeket néztünk, meg cirkuszosokat, mint például zsonglõr. V.I.P. jegyekkel azért nah. A végén csinálhattunk képeket és kaptam autogramokat a jegyemre. Ez a show arról volt híres, aki átsétálta a Niagarát egy kötélen. Hát egészségére. 😀 A zsonglõr egy 16 éves fiú volt és már Guinness rekordot tart. Elképesztõ! :O Õ volt az egyetlen közülük aki járt már Budapest-en.
Ezután még jó pár játékon mentünk például a boomerang-on ami felment egy bizonyos
magasságra, lejött, aztán megint felment egy bizonyos magasságra, de utána hátrafelé jött le. Ahogy beszálltam, sikerült letörnöm a körmöm ( nem vagyok az a jujj a körmöm típus, de tényleg nem volt kellemes ).
Csináltunk karikatúrát magunkról. A hapika nekem rettenetesen nagy szemeket rajzolt. Nem elég, hogy egy jó barátom anyja amikor még nem is ismert azt mondta menjek orvoshoz a nagy szemeimmel, most még ez is? A kötélbigyós show után is a bemondó közölte : Jajj! Te ott ültél abban a sorban, azon a helyen. Megjegyeztelek a gyönyörū, hatalmas szemeidrõl!. Szóval nah, normális szemeim vannak, kettõ is van és mindegyik zöld.
Hazafelé ugyanúgy ültünk a kocsiba mint odafelé. Szóval kellemesen telt az az egy óra. 😀 Mikor hazaértünk, még beszélgettünk kicsit, de én hamar elmentem, mert elképesztõen álmos voltam. 🙂
