5-kor kellett kelnünk…körülbelül két órácskát tudtam aludni mert izgultam. Azt az idõt is úgy, hogy hasonfekve a bokámtól lefelé lelógtam az ágyról. Ráadásul még nyikorgott is, pont mint sítáborban. (Hogy én ezeket mindig kifogom…) Terv szerint eljátszottam a sántát (ez egy hosszú történet, hogy miért, aki tudja az tudja) , de végül lemondtuk a kerekesszéket és nem kellett eljátszanom a rokkantat. Check in is megvolt már és elég lazán nekiindultam egyedül. Amikor elbúcsúztam Bazsiéktól, bevallom kicsit elkapott a pánik, hogy úristen egyedül vagyok jézusommilesz. Végül semmi gond nem volt. Ellenõrzõ kapuknál direkt megkérdeztem, hogy le kell e vennem a bakamcsomat. Acélbetkós, mit is gondoltam… Azt mondták, nem kell, nyugodtan menjek át a kapun. Aha….. Elég hangosan sípoltam be. Na mind1…. Azután amikor már egyenesen a gépbe vonultunk akkor a szívbaj kerülgetett, ugyanis a sor pont úgy állt meg, hogy én a repülõ és a gépbebeszálló folyosó találkozásánál álltam. Jó vicc. Végre beszálltunk, a helyem is megtaláltam erre egy turbános mellettem kezd pakolászni. Könyörögtem, hogy ne mellém üljön. Hála az égnek három sorral arrébb ült. (Nem nem ítélem el, de szerintem egy turbános mellett senki sem repülne nyugodtan.) A közvetlen mellettem lévõ hely üres maradt, úgyhogy jó sok hellyel gazdálkodhattam. Nagyon örültem volna, ha az ilyen ūrlapot nem kellene kitöltenem, elvégre legfrisebb információim szerint 16 még nem vagyok és a papírka szerint nem kellett volna kapnom. Szóltam a légiutaskísérõnek, de annyit mondott, hogy töltsem csak ki. Õ mondjuk nem kedvelhetett túlságosan, mert amikor tollat kértem a laphoz annyit mondott, hogy nála nincs. (Ja, és mindig beleütött a székbe amin ültem, de ez már részletkérdés…) A kilenc és fél órás útból az elsõ négy és fél óra hamar elúszott, de a maradék öt az kész kínzással ért fel. Mondjuk az a rész még izgi volt amikor elkezdett rázkódni a gép egy felhõbe, de annakhamar vége lett. Az óceán is érdekes volt….1 ÓRÁIG az volt… A többi 5 kicsit már unalmas. Gondoltam mivel egyedül repülök biztos lesz valami izgi, pèldául egy õrült légiutaskísérõ, vagy egy elesõ ember aki eltõri az orrá, de mégcsak a szárnyon sem ült semmi érdekes.
Még Bécsben.
Nem tudom miért de nem tudtam elfordítani. 🙁
Átszállás Torontoba
Toronto reptere gondoltam nem lehet olyan nagy. Hát tévedtem, hatalmas. Ami azt illeti a 4 és fél óra helyett 7 és felet vártam, mert vihar volt és késett. Annyira nagyon álmos voltam már. Amikor végre lehetett menni a géphez, megláttam milyen géppel kéne menni. Aha… Két sor volt benne össz-vissz, és kb 10 hely. Propellerekkel felszerelve nekiindultunk az útnak. Sokkal ijesztõbb volt ilyen kis géppel repülni. Akkorát sikítottam, mert egy bogár volt a tenyeremben. Jézumm nagyon megijedtem. Megérkeztem, elmentünk enni ahol fél adagot kértem, erre még a fél adag is kétszer akkora volt mint amit én szoktam kajálni. Hazajöttünk, Dexter nagyon örült nekem. 🙂 (õ egy kutya 😀 )
Te véleményed:)