Reggel a szívbaj kerülgetett, hogy otthon hagyok valami létfontosságú dolgot… Nõvéremtõl elfelejtettem elkérni a fényképezõgépét, tehát úgy döntöttem én magam megkeresem. Úgy indultam neki, hogy biztos a gép meg lesz a töltõ meg nem…. Aha…. A töltõ meg volt de a gép nem. Uppsz…. Véégre elindultunk… Làttam, egyik ismerõsömet amikor még nem értünk ki a városból és fájt, hogy jó barátom és mégcsak nem is keresett az indulásom elõtti napon… Remélem ezt a bejegyzésem õ is olvassa bár kétlem. Mindegy is 🙂 . Szóval amikor megálltunk pihenni a benzinkúton nem voltunk benne biztosak, hogy be lehet menni a hátsó ajtón. Ezért az egész épületet megkerültük. Bentrõl láttuk, hogy be lehetett volna jönni, mégis az elsõ ajtón át távoztunk és kerültük meg az benzinkutat megint. Okké 😀
Megérkeztünk, elzúztunk enni, aztán mentünk a szállásra. Nagyon aranyos igazából, de még nem maradtunk ott. Lenéztünk városba, voltunk az árkádba, sétáltunk hidakon. Ezekrõl van pár kép. A Széchenyi téren fagyiztunk és néztük a szökõkutat. Ez azért volt érdekes, mert volt amikor csak párát fújt a földbõl, olyan apró cseppecskéket, hogy nem is érezted õket amikor beleálltál. A kisgyerekek azzal játszottak, hogy ahol kitörni készült a víz, leraktak egy mūanyag poharat a földre és a vízsugár kilõtte magasra. Kaptam egy nagyon szépszégesz avenged sevenfold-os nyakláncot. 🙂 A szállásra visszatérve a Balázs vízforralóban megfõzte a virsliket amiket vettünk. 😀 Nem volt rossz.
Kipróbáltuk a jacuzzi-t és a szaunát. A jacuzzi szélén díszként szolgáló kagylók és csigaházak voltak. Egészen addig amíg bele nem dobtam a medencébe… Vicces volt nah . 😛 Röviden ennyi volt a mai nap.
Az a bizonyos szökõkút.
Ez a híd a Mosoni-Duna és Lajta folyó összefolyásánál van.
Te véleményed:)