Mivel feltörte a cipõm a lábam, sehova se tudtam menni, úgyh otthon rajzolgattam. Holnap vidámpark!! :))

Szóval igyekeztem villámgyorsasággal elkészülni, mert túl sokáig nyomkodtam szundira a telóm. Mire kész voltam, közölték velem, hogy késõbb megyünk. Áhhh. Pedig még a reggelim is elképesztõen gyorsan lapátoltam be. Megjöttek végre a barátaink. Indulhattunk. A fiú mondták, hogy elkésünk, elkésünk. (Hogy lehet egy vidámparkból elkésni?!!) Elindultunk. Én ültem hátul középen, benyomorítva, két ember közé ( nem akarok senkit bántani de jóval nagyobb darabok nálam). Nyitás elõtt azzal szórakoztunk, hogy minek siettettek minket mert 20 percet kellett még várnunk. Elsõ játék volt a ride of steel. Régen állítólag superman volt. A nyakad körül semmi nem volt. Egy öved volt meg valami amit a lábadra hajtottak. Apa barátja nem engedte, hogy kapaszkodjak, úgyhogy kényszeresen nyújtva tartva a kezemet, végig sikítva az egészet, de túléltem. Kicsit meredek volt ez elsõnek. Ezután a fából készült hullámvasútra mentünk ami nem volt jó, mert össze vissza zötykölõdött. Volt egy úgynevezett red hawk. Nekem fogalmam sem volt mit csinál. Hát igen. Csak annyi, hogy összekötöznek három embert, felviszik õket 180láb magasra, hallják lentrõl a hangszórót, hogy meg kell húzni egy bigyót, azt ess. Szabadesés, ami valami hihetetlen volt. Bevallom lepergett elõttem az életem, de olyan volt mintha repülnék, meg mintha az alattunk lévõ tóba esnék. Mielõtt meghúztuk azt a szutyit, apa barátja megkérdezte, hogy ,, mindenki kész van?” én csak üvöltöttem, hogy ,,neeeeeeeeem” erre meghúzta és már zuhantunk is a tó felé a semmibe. Késõbb megkérdeztem tõle, hogy miért szeret annyira repülni. Mégcsak az elsõ játékon sem úgy éreztem magam mint superman, inkább voltam buzz lightyear. A végtelenbe és továááább!!!!
Az egyik játéknál motorokra kellett felülni, hátadat odanyomta egy kicsi szutyi aztán ennyi. Nagyon gyors volt.
Az óriáskerék után pedig kötélen átlépegetõ lényeket néztünk, meg cirkuszosokat, mint például zsonglõr. V.I.P. jegyekkel azért nah. A végén csinálhattunk képeket és kaptam autogramokat a jegyemre. Ez a show arról volt híres, aki átsétálta a Niagarát egy kötélen. Hát egészségére. 😀 A zsonglõr egy 16 éves fiú volt és már Guinness rekordot tart. Elképesztõ! :O Õ volt az egyetlen közülük aki járt már Budapest-en.
Ezután még jó pár játékon mentünk például a boomerang-on ami felment egy bizonyos

magasságra, lejött, aztán megint felment egy bizonyos magasságra, de utána hátrafelé jött le. Ahogy beszálltam, sikerült letörnöm a körmöm ( nem vagyok az a jujj a körmöm típus, de tényleg nem volt kellemes ).
Csináltunk karikatúrát magunkról. A hapika nekem rettenetesen nagy szemeket rajzolt. Nem elég, hogy egy jó barátom anyja amikor még nem is ismert azt mondta menjek orvoshoz a nagy szemeimmel, most még ez is? A kötélbigyós show után is a bemondó közölte : Jajj! Te ott ültél abban a sorban, azon a helyen. Megjegyeztelek a gyönyörū, hatalmas szemeidrõl!. Szóval nah, normális szemeim vannak, kettõ is van és mindegyik zöld.
Hazafelé ugyanúgy ültünk a kocsiba mint odafelé. Szóval kellemesen telt az az egy óra. 😀 Mikor hazaértünk, még beszélgettünk kicsit, de én hamar elmentem, mert elképesztõen álmos voltam. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Igen, tudom, hogy egyre jobban gyérülnek

a bejegyzéseim, de a hétvégén több izgis

progim lesz. (Beleértve a pénteket is.)

Addig is további kellemes dögmeleg

évszkakot! Pusszaa! :*

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel megint az edzõteremben voltam, bicikliztem a videojátékossal aztán futottam egy 25 percet. Apa barátja haza hozott és elment dokihoz, szóval egyedül voltam itthon. Be kellett engednem apa barátjának egyik ismerõsét. Aki mellesleg lenyúlta a csatomat. De nem mertem szólni, én a nyuszi. Megint halas szendót ettünk szóval nyammm. 😛 Elmentünk apa barátjának régi lakására ahol kertészkednek fõleg. Sétálgattunk és szombaton is ide fogunk jönni a fesztiválra. Akik ott fognak árulni cuccokat, 4-nek tudunk parkolóhelyet biztosítani, amit apa barátja csinál minden èvben, mert abból a pénzbõl vásárol a fesztiválon. Tehát ott mászkáltunk, én már menni alig tudtam, mert az edzõteremben feltörte a cipõ a lábam. :'( Ezután sportboltba mentünk körülnézni. Tele volt áhhh nagyon szép Asics-ekkel. Elnézelõdtem én ott. 🙂
Ahhoz képest, hogy nem csináltam sok mindent, nagyon elfáradtam. Este elkezdtem még egy rajzot, de még nem rakom fel mert nincs kész. Készültem már aludni erre Dexter feltelepedett az ágyamra, ma itt alszok címszóval. Nagy nehezen sikerült lepaterolnom onnan.

Már nem csak a blueberry készletet, de a körtét is felzabálom. 😛

 Ez a macska folyamat mozgott, úgyhogy ez így sikerült.

Noni! Ez neked biztos tetszik 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

7. Nap : Tábor elsõ napja, ami egyben az utolsó is
Hajnali háromkor egy nagy csattanásra ébredtem. Fogalmam sem volt mi lehetett az, ígyhát visszaaludtam ( azt hittem csak az álmomban volt ). Reggel megtudtam, hogy amikor apa barátja megfordult éjjel, lenyomta a kutyát az ágyról, az puffanással leesett, majd valamit magára döntött, nah annak volt nagy hangja. Szegény Dexter. (Jó van! ^^)
A tábort, nem tudom hosszan leírni, többet nem is megyek. Nem elég, hogy én voltam a legidõsebb, agyilag szerintem az összes együttvéve nem tett volna ki egy átlag embert. Például rajzoltunk. Az enyémmel volt a hú meg haa mert kidolgoztam a szemeit, árnyékoltam meg minden, õket maradtak a pálcikaembereknél. Én nem akartam fogócskázni, vagy össze vissza rohangálni értelmetlenül. Vagy olyat játszani, hogy mi van a hátamra írva. Szóval az én részemrõl ennyi.
8. Nap : Kezdés az edzõteremben
Reggel végigvezettek az edzõteremben és találtam egy olyan biciklit, amivel én nagyon elleszek és sportolok is. Egy videojátékot játszol, sárkányokat kell elkapnod, egy bicikliszerū valamivel. Ha dombon megy felfele, nehezebb tekerni, lefele gurulsz. Elnéztünk a futógépek felé is, ahol saját tv volt beépítve.
Mehettünk a könyvtárba. Jó másfél órát elvoltam, de nem kölcsönöztem semmit. Egyrészt mert úgy gondoltam nehéz, másrészt mert csütörtökön lesz 4 órám erre és az edzõteremre. Hazaértünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk bevásárolni. Természetesen rohantam volna a hot topic-ba, de elõbb moziztunk. Megnéztük a távozz tõlem sátán-t, ami azt hittem nehezebb lesz angolul. Nem, nem volt az.
Azután beszabadultam a boltokba. Vettem két bandapóló, egy bandás karkötõt, egy bandás kitūzõt és egy minecraft-os kitūzõt Biankának. Elnéztünk a Lids-be, hogy Miami Heat-es sapit szerezzek Rékunak. Annyi fajta volt, hogy megállapodtam, még úgyis jövünk, megkérdezem tõle milyet szeretne.
Vacsira ettünk ,, megveszem a boltban azt bevágom a mikróba” kaját, ami meglepõen finom volt. Játszottam Dexterrel is kicsit. Egész este zenét hallgattam.
Majd elfelejtettem, amikor hazafelé jöttünk annyira esett, hogy a kocsik konkrétan úsztak. Csak a kocsiig gyors léptekkel mentünk, mégis olyan vizesek lettünk mintha zuhany alatt álltunk volna.

 Szívecskeorrú.Kicsit esik.

Kinyúlt az eb. Szerzemények 😛 .

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel, miután felkeltem, egybõl mentem a dolgomra. Elsõ dolgom volt, hogy szeljek fel uborkát a vízbe amit inni fogunk.. Hát biztos jó volt.. Én nem nagyon értem. Aztán répát szeltem, meg gombát fūszereztünk. Apa barátja mondta, hogy a fokhagymás mátogatós szósz, az a dolog amit anyu kifejezetten mondaná, hogy nem szabad, egészségtelen. De egyszerūen annyira finom volt. Volt.. 🙂 Egyszer csak hallom a hírt, hogy Daisy (másik kutya) eltūnt, de megtalálták két háznál odébb, a lakásban rágcsálta az ottani kutya csontját. Hogy hogyan jutott el odáig senki sem tudja, de nagyon cseles. 😀
Nemtudom miért de a legtöbb vendég megkérdezte, hogy Magyarországon tél van-e (?). Hogy honnan szedték azt nemtudom. Az egyik vendégnek fel kellett fújnom egy elég ijesztõ rózsaszín flamingót, aminek rendkívül örült és tök normálisnak gondolja (?!!!).
Miután az utolsó vendég is távozott, bementünk a medencébe. Egyszer csak annyit hallani, hogy ahol lejt a talaj elkezdett apu barátja hatására ömleni a víz. Nagyon vicces volt, mert majdnem apu barátja is kifolyt a vízzel együtt.
Épp úgyanígy a fotelben ültem, magamhoz húzott lábakkal, írva a blogot, amikor úgy döntöttem kész, ideje felállni, erre szerencsétlen Daisy-t fejberúgtam. Úgy sajnáltam, de a fotel lábánál volt és észre sem vettem, hogy odakuporodott. Nagyon besértõdött rám. :'(
Este desszertet jégkrémszendvicset ettünk, ami eszméletlen finom volt, mert m&m’s-es kekszek közé volt zárva a fagyi. Nyamm. Sajnos ezt is olyan gyorsan megettem, hogy ne, fotóztam le. Uppsz! ^^’

Igen direkt az asztalra fókuszáltam.

Este rajzolgattam. Egy fél Demóna. Egész akart lenni de nem fért ki. 😀

És õ Daisy. A hõs. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel megint arra keltem, hogy egyedül vagyok, pedig úgy volt, hogy valaki lesz itthon. Na mindegy, elmentem futni egyet abban a remémyben, hogy nem tévedek el. Fuu hát nagyon meleg volt pedig fújt a szél is. Amikor hazaèrtem még mindig nem volt senki itthon. Éhes voltam, majdnem a teljes blueberry készletét felzabáltam a háznak. Aztán apu barátja hazajött és csinált kaját, ami halas szendvics volt. Annyira nagyon de nagyon finom volt, hogy anyaaaa fel van adva. 🙂 Mentünk egy ismerõsükhöz barbecue-zni megint. Egy új házba mentünk amit 8 hete vettek meg. Körbevezettek minket és megmutizták a babáikat. Nagyon aranyosak voltak. Az udvaron játszottunk egy játékot. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, hogy egy háromfokos állított létrára dobáltunk madzaggal összekötött labdákat. Az alsó fok 3 a középsõ 2 a felsõ 1 pont volt. Az elsõ játékot a fiúk nyerték, a következõt mi, de sajnos az utolsóban kikaptunk. 🙁 A kaja is természetesen nagyon finom volt, sokat ettem, de a hamburgeren kívül fogalmam sincs mit szedegettem össze. Remélem egyszer gyomorrontásom lesz.
Itthon játszottam Dexterrel, végre elõször sikerült lefárasztanom. Néztünk egy sorozatot amiben szerepel a grace klinikából a Mark Sloan. Rákerestem és az igazi neve Eric Dane. Ez a sorozat haditengerészetes volt és bár nem láttam az elsõ részét, mégis érdekes volt.
Dexter egyik játéka egy eperke és tényleg annyira aranyos. *-* Nekem is kell. :))
Egybõl utána aludni mentünk, én még kicsit neteztem, meg írogattam aztán nyugovóra tértem. Nagyon furcsa, hogy otthon ha folyamat alszok amennyit akarok, akkor 13 óránk keresztül nem kelek fel. Itt minden nap körülbelül éjfélkor alszom el és kilenckor kelek. Ez ijesztõ. 😀

 Errefelé futottam.A labdás jàtèk. Eperkeeeeeee.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Elmentünk a chil-e fesztiválra, amit Chili-ben rendeztek, július 4-e alkalmából. Félreértés ne essék nem volt chili, nem volt semmilyen erõs fūsseres kaja, voltak természetesen kajáldák, ettünk is egy mcwrap szerūséget. Volt egy olyan játék, ahol aranyhalat lehetett nyerni. Úgy mūködött, hogy ping pong labdákat kellett kicsi szájú üvegekbe dobálni. Ha három sikerült, nyertél egy barna, foltos halat, ha hat sikerült, akkor nyertél aranyhalat. Nyerj egy kívánságot volt a neve. Láttunk egy olyan játékot is, aminek az volt a lényege, hogy egy mozgó ugrálóváron álssz, középen van egy nehéz labda egy madzagon és le kell löknöd vele a többi embert. Volt egy csomó gyönyörū autó egy verseny alkalmából. Sok-sok mustang-gal. *-*
Kaptam egy táblácskát, errõl majd lesz kép is. Miután hazajöttünk, grilleztünk csirkét meg zöldségeket. Nem, nem volt rossz a grillezett karalábé, kifejezetten finom volt. Úgy döntöttünk eszünk desszertet is. Elmentünk egy olyan fagyishoz, ahol volt mályvacukor izū fagyi is. Kértem kis adagot, mert gondoltam az csak egy gombóc, jól lakok vele pont. Aha….. Egy hatalmas adag fagyit kaptam, ami nagyon finom volt, de miközben ettem a végefelé már karamella íze volt. Este 10-kor elvittek engem tūzijátékot nézni megint. Hatalmas volt és olyan hangosan visszhangzott a házakról, mint a puskalövés. Volt egy vízesésszerū csillogó robbanószutyi is, ami nagyon sokáig csak lebegett lefele. Ezt sajnos annyira bámultam, hogy nem kaptam le. Majd elfelejtettem, délután fürödtünk a kertben lévõ kismedencében. Lejtett a talaj alatta, és én majdnem kiestem ezért matraccal együtt a szélén. Azt mondjuk nem értem, hogy én a vízben is megfagytam, meg tūzijáték alatt is. Apa barátja meg lazán rövidujjúban meg rövid gatyában. (Én pulcsiban, bakancsban, hosszúgatyában akartam megfagyni.)

Az egymástlelökõ játék.

A nyerj halat jàték.

A hatalmas ‘kis adag’ .

Kalapossal yeeeey!

Táblácskaa

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel arra keltem, hogy Dexter szaglássza az ajtómat és nyüszít is hozzá. Nagyon aranyos volt, ugyanis amikor elmentem fogat mosni, ott állt az ajtóban ,, minek mosol fogat én se mosol fogat mégis szép” arckifejezéssel. Vártuk haza apa barátját. A kutyák minden apró neszre lefutottak. Reggelire tejbebigyót ettem, aminek a dobozán az állt, hogy eper darabkákkal van. Hát nem ū volt de lényegtelen. Miután beszélgettem a Rékával, apa barátja odajött hozzám, hogy a barátnõmnek olyan a hangja mint egy filmsztárnak és azt hitte filmet nézek. Elindultunk egy ismerõhöz a tóhoz, tūzijàtékot nézni. Mielõtt oda indultunk volna, elmentünk egy zöldséges, gyümölcsös eszméletlen nagy boltba. Az a bizonyos tó neve Fingerlakes. Több hosszú, keskeny tóból áll amik nagyon mélyen alagutakkal össze vannak kötve. Ezt úgy állapították meg, hogy amikor valaki belefulladt és nem találták meg a holttestét, gyakran egy másik tavon találták meg.
Szóval elindultunk. Egész úton navigáltam, egy telefonos térképpel a kezemben és büszkén bejelentem, hogy nem tévedtünk el. Barbecue-s kaját ettünk, ami nagyon jól sikerült. Ettünk ezután kicsi sütit aminek cupcake a neve, errõl csináltam képet is. Utána lementünk a picike stégre és néztük a tūzijátékokat. Pontban 10-kor, közbe az egész parton piros fáklyaszerū egõ rudakat raktak ki. ( Amikbe mellesleg belerepültek szegény szentjánosbogarak, onnan meg a tóba estek. Úgy sajnáltam õket. ) A tó körvonala tisztán látszott. Gyönyörū volt és még társultak hozzá a lámpások, amiket üzenettel felszerelve, egy csomó ember az útjára engedett. Sötét volt, de azért próbáltam képeket gyártani. A piros fényes ünneplés után, visszamentünk az erkélyre, mályvacukrot enni. Csokival és keksszel. Nyamm. 😛 Volt egy elég szarkasztikus ember aki nagyon szeretett szivatni engem, mert valami viccet vagy ironikusat mondott, én nem mindig értettem, hogy az most nem komoly. A végén elbúcsúztunk, mindenkit megöleltünk, erre a viccesgyerek odajött hozzám, kezetfogott velem és közölte ünnepélyesen : Bye! Rengeteget beszélgettünk az úton hazafelé. Nem is tudtam, hogy tudok ennyit beszélni egyáltalán angolul. 🙂 Már alig vártam, hogy aludhassak, még mindig nem szoktam meg az idõeltolódást.

   Ez a mi piroslámpás fáklyás cuccunk.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

5-kor kellett kelnünk…körülbelül két órácskát tudtam aludni mert izgultam. Azt az idõt is úgy, hogy hasonfekve a bokámtól lefelé lelógtam az ágyról. Ráadásul még nyikorgott is, pont mint sítáborban. (Hogy én ezeket mindig kifogom…) Terv szerint eljátszottam a sántát (ez egy hosszú történet, hogy miért, aki tudja az tudja) , de végül lemondtuk a kerekesszéket és nem kellett eljátszanom a rokkantat. Check in is megvolt már és elég lazán nekiindultam egyedül. Amikor elbúcsúztam Bazsiéktól, bevallom kicsit elkapott a pánik, hogy úristen egyedül vagyok jézusommilesz. Végül semmi gond nem volt. Ellenõrzõ kapuknál direkt megkérdeztem, hogy le kell e vennem a bakamcsomat. Acélbetkós, mit is gondoltam… Azt mondták, nem kell, nyugodtan menjek át a kapun. Aha….. Elég hangosan sípoltam be. Na mind1…. Azután amikor már egyenesen a gépbe vonultunk akkor a szívbaj kerülgetett, ugyanis a sor pont úgy állt meg, hogy én a repülõ és a gépbebeszálló folyosó találkozásánál álltam. Jó vicc. Végre beszálltunk, a helyem is megtaláltam erre egy turbános mellettem kezd pakolászni. Könyörögtem, hogy ne mellém üljön. Hála az égnek három sorral arrébb ült. (Nem nem ítélem el, de szerintem egy turbános mellett senki sem repülne nyugodtan.) A közvetlen mellettem lévõ hely üres maradt, úgyhogy jó sok hellyel gazdálkodhattam. Nagyon örültem volna, ha az ilyen ūrlapot nem kellene kitöltenem, elvégre legfrisebb információim szerint 16 még nem vagyok és a papírka szerint nem kellett volna kapnom. Szóltam a légiutaskísérõnek, de annyit mondott, hogy töltsem csak ki. Õ mondjuk nem kedvelhetett túlságosan, mert amikor tollat kértem a laphoz annyit mondott, hogy nála nincs. (Ja, és mindig beleütött a székbe amin ültem, de ez már részletkérdés…) A kilenc és fél órás útból az elsõ négy és fél óra hamar elúszott, de a maradék öt az kész kínzással ért fel. Mondjuk az a rész még izgi volt amikor elkezdett rázkódni a gép egy felhõbe, de annakhamar vége lett. Az óceán is érdekes volt….1 ÓRÁIG az volt… A többi 5 kicsit már unalmas. Gondoltam mivel egyedül repülök biztos lesz valami izgi, pèldául egy õrült légiutaskísérõ, vagy egy elesõ ember aki eltõri az orrá, de mégcsak a szárnyon sem ült semmi érdekes.

Még Bécsben.Nem tudom miért de nem tudtam elfordítani. 🙁

Átszállás Torontoba
Toronto reptere gondoltam nem lehet olyan nagy. Hát tévedtem, hatalmas. Ami azt illeti a 4 és fél óra helyett 7 és felet vártam, mert vihar volt és késett. Annyira nagyon álmos voltam már. Amikor végre lehetett menni a géphez, megláttam milyen géppel kéne menni. Aha… Két sor volt benne össz-vissz, és kb 10 hely. Propellerekkel felszerelve nekiindultunk az útnak. Sokkal ijesztõbb volt ilyen kis géppel repülni. Akkorát sikítottam, mert egy bogár volt a tenyeremben. Jézumm nagyon megijedtem. Megérkeztem, elmentünk enni ahol fél adagot kértem, erre még a fél adag is kétszer akkora volt mint amit én szoktam kajálni. Hazajöttünk, Dexter nagyon örült nekem. 🙂 (õ egy kutya 😀 )

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Reggel a szívbaj kerülgetett, hogy otthon hagyok valami létfontosságú dolgot… Nõvéremtõl elfelejtettem elkérni a fényképezõgépét, tehát úgy döntöttem én magam megkeresem. Úgy indultam neki, hogy biztos a gép meg lesz a töltõ meg nem…. Aha…. A töltõ meg volt de a gép nem. Uppsz…. Véégre elindultunk… Làttam, egyik ismerõsömet amikor még nem értünk ki a városból és fájt, hogy jó barátom és mégcsak nem is keresett az indulásom elõtti napon… Remélem ezt a bejegyzésem õ is olvassa bár kétlem. Mindegy is 🙂 . Szóval amikor megálltunk pihenni a benzinkúton nem voltunk benne biztosak, hogy be lehet menni a hátsó ajtón. Ezért az egész épületet megkerültük. Bentrõl láttuk, hogy be lehetett volna jönni, mégis az elsõ ajtón át távoztunk és kerültük meg az benzinkutat megint. Okké 😀
Megérkeztünk, elzúztunk enni, aztán mentünk a szállásra. Nagyon aranyos igazából, de még nem maradtunk ott. Lenéztünk városba, voltunk az árkádba, sétáltunk hidakon. Ezekrõl van pár kép. A Széchenyi téren fagyiztunk és néztük a szökõkutat. Ez azért volt érdekes, mert volt amikor csak párát fújt a földbõl, olyan apró cseppecskéket, hogy nem is érezted õket amikor beleálltál. A kisgyerekek azzal játszottak, hogy ahol kitörni készült a víz, leraktak egy mūanyag poharat a földre és a vízsugár kilõtte magasra. Kaptam egy nagyon szépszégesz avenged sevenfold-os nyakláncot. 🙂 A szállásra visszatérve a Balázs vízforralóban megfõzte a virsliket amiket vettünk. 😀 Nem volt rossz.
Kipróbáltuk a jacuzzi-t és a szaunát. A jacuzzi szélén díszként szolgáló kagylók és csigaházak voltak. Egészen addig amíg bele nem dobtam a medencébe… Vicces volt nah . 😛 Röviden ennyi volt a mai nap.

Az a bizonyos szökõkút.Ez a híd a Mosoni-Duna és Lajta folyó összefolyásánál van.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: