Ez is egy érdekes reggel volt, ugyanis ha magunktól nem kelünk fel akkor sehogy, mert elfelejtettek ébreszteni minket. Gyorsan (sígatyában!!) megreggeliztünk, felmentünk fogat mosni és már indultunk is. A barátnőm elkezdett olvasni a buszon.
– Rosszul leszel! – mondtam neki.
– Igen. – és tovább olvasott halál nyugodtan.
Vègre!!! Már egy éve nem síeltem! Annyira örültem ennek, hogy elég nagy lendületem volt. Ime egy kép amin épp megyek igeeeeeeeeeeeeen :
Amikor az egyik társam elesett, segíteni akartam neki, de nem tudtam megállni, így hát átestem rajta…. Szegény… De a jó szándék vezérelt. 😀 Annyira összeakadtunk, hogy ott ültünk a hegyoldalon egy jó ideig mig végre sikerült kibogóznunk magunkat. Ezzel elértük, hogy lentről már a motorosszán indult el értünk. 😛 Ezen kivül aznap nem estem, úgyhogy büszke voltam magamra. Viszont nagyon hideg volt, ahhoz képest, hogy nem is a nagyobb siparadicsomban voltunk. Az erdős pálya le volt zárva pedig az a kedvencem. 🙁 Remélem majd szerdára elég hó esik, hogy mehessünk rajta. Holnap megyünk a nagypályákra. Már alig várom, bár kicsit félek, mert tavaly nagyon rossz idő volt. Amikor tartottunk egy kis kajaszünetet, elkezdtük enni a pótvacsis kekszeket, amik nagyon finomak voltak…. VOLTAK!.. De hát ezért készültek. 😛 Valahol ott lent, mélységesen lent kajóltunk :
Hazafelé (a szállásra) majdnem bealudtam a buszon. Aludtam volna, ha az egyik hatodikos nem énekel úgy előttem körülbelül mint Vásáry André. Amikor visszaértünk a barátnőmmel tanultunk, mert félünk a szóbelitől. Mondjuk én nem is az adott tantárgyat tanultam, hanem elkértem a fiú osztálytársamtól a föcikönyvét (meg lett beszélve, hogy ki milyen könyveket hoz), amiért még szerintem kapok, mert rózsaszin kiemelővel húztam ki és firkáltam össze hangulatjelekkel, szivecskékkel és egyéb más lányos szépségekkel. 😛 Na, mindegy…… Annyira álmosak voltunk, hogy egyből bealudtunk reggelig, most még az ágyam nyikorgása se zavart. 🙂
Hóágyúcskákkal nem vagyunk jóban. 🙁 De egy képet megérdemel ő nagysága :
Te véleményed:)